Pihenni már. - Nem, nem lehet:

Vész és vihar hajt engemet,

Alattam a föld nem szilárd,

Fejem fölött kétélü bárd...

    Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,

Sűlyed, ropog, átvékonyul;

Ónsúllyal a kolosszi lég

Elzúzna, ha megállanék...

    Tovább! tovább!

Rettent a perc, a létező,

S teher minden következő;

Új léptem új kigyón tapod:

Gyülőlöm a mát s holnapot...

    Tovább! tovább!

Éhes vagyok: ennem iszony;

Láng az ital, midőn iszom;

Álmam szilaj fölrettenés,

Kárpit megől szivembe kés...

    Tovább! tovább!

S melyet hazud a sivatag,

Mind délibáb: tó és patak;

Gyümölcs unszol, friss balzsamu:

Kivűl arany, belűl hamu...*

    Tovább! tovább!

Rohannom kell – s a földi boly

Mellettem gyorsan visszafoly:

Ködfátyol-kép az emberek:

Én egy arcot sem ismerek...

    Tovább! tovább!

Oh, mily tömeg? s én egyedűl,

Útam habár közé vegyül:

Érzem, mint csónak a habot,

Hogy átmenet mind rám csapott.

    Tovább! tovább!

Az üstökös meg’ visszatér,

Kiröppent nyíl oda is ér,

Az eldobott kő megpihen:

Én céltalan, én szüntelen

    Tovább! tovább!

Pusztán folyam mért nem vagyok,

Hogy inna fel aszú homok!

Mért nem futó, veszett vihar,

Mely ormokon egyszer kihal...

    Tovább! tovább!

Irígylem az ágról szakadt

Levelkét: hisz majd fennakad;

Irígylem az ördögszekért:

Árokba hull: céljához ért...

    Tovább! tovább!

Szegény zsidó... Szegény szivem:

Elébb-utóbb majd megpihen.

Az irgalom nagy és örök,

Megszán s átkom nem mennydörög:

    Tovább! tovább!

1860

Jegyzetek

 A vers az Ahasvérus-mítosz elemire épül. Ahasvérus a Bibliában nem szereplő, középkori eredetű legenda hőse, nevét az Ószövetségből kölcsönözték. A történet szerint ő volt az, aki a keresztet cipelő Krisztust károm szavakkal továbbűzte, s ezért nem lelhet nyugalmat, megállás nélkül vándorolnia kell Krisztus második eljöveteléig. Az apokrif legendáról bővebben lásd Heinrich Gusztáv: A bolygó zsidó mondája. BpSz 1881. 27. kötet. 1-26.; Nagy Ilona: Ahasvérus, vagy a Jézus által megátkozott, örökké élő zsidó. In: Uő.: Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór. L’Hartmann, Bp., 2001. 82-106. Vö. még Tolnai Vilmos: Bolygó zsidó – örök zsidó. MNy 1930. 65.; Scheiber Sándor: Bolygó zsidó – örök zsidó. MNy 1952. 220-221.

Gyümölcs unszol, friss balzsamu: / Kivűl arany, belűl hamu – utalás Szodoma almáira; az ókori eredetű legendaelem tárgytörténeti forrásaira lásd Tolnai Vilmos: Arany és Madách „arany almái”. EPhK 1924. 87-88., valamint Scheiber Sándor: Kívül arany, belül hamu. MNyr 1953. 138-139.; a toposz Csokonai Vitéz Mihálynál is felbukkan (Scheiber Sándor: A Szodoma almái Aranynál. MNyr 1955. 461.). Újabb adatok: Lukácsy Sándor: Egy toposz történetéhez. Sodomától Sidonig. ItK 1994. 512-520.