Buda, 1867.06.23. 

 Tekintetes Akademiai titkár Úr!

       Valóban – mélyen meghatott azon önmegtagadó szerénység, melyet a Szent István rend adományozása tárgyában folyó hó 15ről hozzám intézett becses levelének minden sora oly élénken tanúsít. –

    Azon nyílt őszinteség, mely sorait átlengi, ’s melylyel kérelmét indokolni szives volt, arra késztet engem, hogy hasonló nyiltsággal válaszoljak és kifejtsem érvei ellenében azon álláspontot, melyből jelen ügy minden elfogúltság nélkűl tekinthető. –

    Mély belátása levelében nyilvánitott nézete szerint – tüstént fölismerteté Tekintetes titkár Úrral azt, hogy itt az irodalomnak szánt kitűntetés forog kérdésben. –

    Az irodalom egyik lényeges tényezője a nemzetilétnek; [!] – ’s nálunk a közszellemre hatása által nagy része levén az alkotmányos érzelmek megszilárditásában: mi sem természetesb, minthogy az, ’s ezzel kapcsolatban a magyar tudom. academia, a koronázás alkalmával Ő Felsége ’s a Kórmány figyelmét el nem kerűlte. –

    Ily elv mellett kire eshetett volna inkább a választás, mint Tekintetes titkár Úrra, ki egy részről titkári tiszténél fogva a magyar tud. akademiát képviseli, – más részről elvonúltan a napi politica hullámzó árjától, életét tisztán az irodalomnak szentelé, ’s ki szellemi alkotásaiban egyedűl a’ magasztos szépet követve – költői ihlettel, ’s tiszta ős zamatú nyelvvel – irodalmunknak maradandó becsű classicus műveket adott. –

    Ha ily irányban hatva, ’s nemzetünk dicsöségét ily úton előmozditva Tekintetes titkár Úr a nép bizalmából kínálkozó politicai megbizatást elfogadni hajlandó nem volt, ettől, mert ez talán irodalmi műkődésének rovására történt volna, méltánylását senki sem fogná megtagadni; de a képviselői mandatum elodazása korántsem vonható párhuzamba a legfelsőbb kitűntetéssel, mert míg az első egy más pályára hivja fel, addig a kitűntetés épen azon féltékenyen őrzött irodalmi működésének méltányló, a közvéleményből kifolyó elismerése, mely elismeréstől jöjjön az bár felűlről vagy alólról, – senki magát el nem vonhatja; nem vonhatja el magát különösen Tekintetes titkár Úr akkor, midőn ezzel egyúttal a magyar tudományos  Academiának megtiszteltetése is kapcsolatban áll.

   Igy állván a dolog, – ’s a kitűntetés a legtisztább szándokkal, minden politicai szinezet, és társadalmi tekintet nélkűl következvén be, az – bensö önállására ki nem hathat; ’s miután tiszta tudatával bir azon kellemetlen következményeknek, melyek kérésének teljesitése által több irányban kifejlődhetnének, – nem haboztam a kérdéses rendjelt ide mellékelt hivatalos iratommal Tekintetes titkár Úrnak annál inkább megküldeni, minthogy az e kitűntetéssel egybe-kötve lenni szokott rangbeli megkülönböztetés következményeinek, úgy magának a rendjelnek nyilvános helyeni használata saját tetszésétől van feltételezve. –[1]

            Fogadja hazafiúi üdvözletemet

                    Budán 1867-ik évi Junius hó 23-án

                                                                                                        B. Wenckheim Béla

_____________________________________

[1] Arany sohasem viselte a kitüntetést.