Mécs Károly

színművész

Budapest, 1936

Díjak és kitüntetések: Jászai Mari-díj (1970); Érdemes művész (1977); Kazinczy-díj (1995); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996); Magyar Köztársaság Kiváló Művésze (2002); Kossuth-díj (2013); Nemzet Művésze (2016).

Mécs Károly

1954-ben érettségizett a Toldi Ferenc Gimnáziumban. 1955–56-ban a Rózsahegyi Kálmán Színészképző Stúdiójában tanult, 1957–61-ig pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt.

1959-ben a Nemzeti Színházban két főszerepet is kapott Várkonyi Zoltántól, majd egy évaddal később, 1960–61-ben a budapesti Petőfi Színházban szintén főszerepet játszott az első magyarországi musical-bemutatón. 1961–63-ig a Szegedi Nemzeti Színházban hat főszerepet osztottak rá, Romeótól Egmontig. 1963-tól megszűnéséig a Kazimír Károly alapította Thalia Színházban játszott; ezt követően pedig jogutódjában, az Arizona Színházban, a Művész Színházban és a Thalia Társaság társulatában.

Vendégjátékaival szerepelt a Merlin Színházban, a Nemzeti Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a Makói Páger Antal Színházban, az Éjszakai Színházban, a Soproni Petőfi Színházban, az Állami Operaházban, a Vígszínházban, a Szolnoki Szigligeti Színházban és a Budaörsi Latinovits Színházban. Az 1990-es évadban a magyarországi előadásai mellett főszerepet játszott a bécsi Theater beim Auerspergben. 1993-tól alapító tagja és vezető színésze volt kilenc évig a Szekszárdi DBU-nak (Magyarországi Német Színház).

A felsorolt színházakban 132 bemutatón vett részt ennek közel a fele fő- vagy címszerep volt.

2003-ban a Budaörsi Színházban két darabot rendezett.

15 évig játszotta Márai Sándor Kaland című darabjának főszerepét a Piccolo Színházban. Harminc magyar, két francia és négy német filmben játszott. A tévéfilmek közül számára a legkedvesebbek Sophoklés–Kazimir Oedipus Kolonosban, Háy Gyula Mohács, Thurzó–Málnay Ítélet és Igazság és Makk Károly Házasodj Ausztria című filmjei, valamint számtalan versműsorára is szívesen emlékszik vissza. A MR archívumában 3000-nél több felvétele van, Ádámtól Széchenyiig.

„Hálával gondolok nagyszerű beszédtanáromra, Gáti Józsefre, aki nagy gonddal nevelt minket versmondóvá is.”

Több évtizedes munkássága alatt számtalan szinkronszerepet játszott: többek között Mastroianni, Paul Newman, Trintignant, Michael Caine és Belmondo is az ő hangján szólalt meg magyarul. Számos természet- és dokumentumfilmet mondott alá.

A társművészetekkel való kapcsolata is igen szoros. Számos jelentős muzsikussal dolgozott együtt: Doráti Antallal, Christoph von Dohnányival, a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekarral, Jandó Jenővel, Kovács Lászlóval, a Keller vonósnégyessel és a Gryllus fivérekkel. Tárlatot nyithatott meg olyan nagyszerű képzőművészeknek, mint Udvardi Erzsébet, Tscheligi Lajos (Svájc), König Róbert, Benkő Viktor. Fontosnak tartotta, hogy a magyar irodalom legjobb német fordításaiból minél több előadóestet tartson Bécstől Berlinig, Erlangentől Düsseldorfig. Magyar nyelvű irodalmi estet tartott többek között Bécsben, Ulmban, Kölnben, Stockholmban, Fokvárosban.

Karitatív fellépéseknek készséggel tett eleget, melyek során a kékesdi, a badacsonytomaji, ábrahámhegyi, máriaremetei templomok javára előadóestet tartott. Erejéhez mérten támogatta az egészségügyben mindazokat a törekvéseket, amelyekben a maga eszközeivel segíteni tudott.

Szívesen járja a világot, rajzolgat, ír.

2015-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.