Hatodik ének

23

Támadt vala Bethlen*, ama Gábor öccse,
Fejedelmi székből hogy urát kiüsse,
Rákóczi fejére a törököt hozván;
Vele sok budai, temesvári ozmán*.            
S mivel, Élesden tul, fejedelme késik,
Ibrányi fogá fel a török ütésit;
Akkor eszelt Győri egy ilyen furfangot –
De lankad ez a húr: váltsuk fel a hangot.

1

Szalontánál csaptak össze,
Folyt piros vér alkonyatig;
Megszaladt Ibrányi népe,
Meg sem álla Nagy-Váradig.

2

Emiatt kemény haragban
Rágja nyelvét Győri Jakab;
Hadnagyok közt a legkisebb,
Hajduság közt legderekabb.

3

Vesz török csuhát magára,
(Volt elég a csatamezőn),
Kontyot is köt, tarka turbánt,
Patyolatból, piros fezén*.

4

Harcsaszájú pisztoly kettő
S hosszú handsár* öve megett;
Ajakán, bitang török szó –
Hamis pénz, de jól penegett*.      

5

Táboron így, ló-keresni,
Egy kantárral végig halad:
Hétezerre, úgy mint egyre,
Becsüli a pogány hadat.

6

S hétezerből háromszázra –
Mennyi jut csak egy-egyfelé?...
Látja, hogy ma győzelemre
Nincs egyéb ut, mint a cselé.

7

Ott a Kenderér, bizonyság!
Rajta innen a Testhalom:
Ott fehérlett Ali szerdár*                            
Sátora az éroldalon.

8

Közelében egy lefordult
Csolnak  – szellős tábori pad:
Csolnakon ült a bölcs díván*                 
És –  alatta Győri Jakab.

9

Váltig mondja Bethlen István,
Ősz hajára emlegeti:
Rákóczinak e csatával
Hogy' lement a becsületi;

10

Váltig mondja, hogy az ország
Fejedelmet másat kiván:
Rázza kontyát Ali szerdár,
Keveset szól a bölcs diván.               

11

"Majd bizony, e légy-csipéssel
Úgy megszédült! alig, alig...
Csak az éjjel ránk ne üssön,
Fel ne verjen fris hajnalig!"

12

Hallja, mint fél a pogányság,
S visszaoson Győri Jakab:
Szalontára, a hajdúkhoz*,  
Megviszi a hallottakat.

13

"Fürge hajduk, jó vitézek!
Csöndes, álmos az éjszaka:
Jól behallik, amint ágyúz
Réteken a bölönbika*:

14

"Nem süt a hold, gyér a csillag,
Ködben hamvad parázs tüzök;
Előálmot alszik,  ott lenn
A fölebb nem szított üszök:

15

"Nosza, hajrá! a törökre!
Nem hibázhat merész cselünk:
Én vezetlek, ti utánam
Mint az árnyék. Jézus velünk!” –

16

A futásról én nem egyszer
Hallgatám a nép öregét:
Ifju lelkem szomjan itta,
Tej gyanánt az édes regét.

17

Kilenc helység –  ma már puszta,
Szalontai zsíros határ:
Népe gyakran tova züllött,
Míg elölte* török, tatár. 

18

Keszi, Kéza, két Vásári,
Gyarak, Vímer, Simonkerék,
Kölesér, Panasz - hol minden
Templomhelyet jól ösmerék.

19

És, hamikor futni kellett,
A nép kincse: kapa, kasza
Mind a várban lelte helyét; -
Ekkor is volt nagy halmaza.

20

E kaszákból sok szekérrel,
Győri gyorsan alávitet;
Messze a tart* megkerűli,               
Gyöpös az út, az éj siket.

21

Sok vizes rét, sok mocsár van
A pogány had háta megett;
Szerinszerte* mind kaszával                
Telehányják az ereket.

22

A sás kardja, buzogánya
Rejt halálos, fényes acélt; -
Nem kérdezik akik teszik
Maga Győri tudja a célt.

23

Már sötétlik pitymalatra,
Hajnal előtt, éjfél után:
Lóra szálltak, lesbe álltak
Győri és az öt kapitány.

24

Osztva ketté kis csapatjok
A török két szárnya felől:
Százötven ló, s gyalog ami
Benszorult a pogány elől.

25

Hát csak egyszer, jeladásra
Perdül a dob, rézkürt riad;
Mintha ég-föld leszakadna
Tomboló zaj, sívás* miatt.  

26

"Rajta, rajta! hozzá, hozzá!
Jézus segíts! Jézus ne hagyj!"
De helyéből, a sötétben,
Nem mozdul a maroknyi had.

27

Csattog a kard, puska durrog,
Mintha folyna bősz viadal:
Kézre hurkolt vad lovának
Vonszolásán ébred a tar.      

28

"Allah! Allah! itt az ellen!
A derékhad Rákóczival!"
Hát megől most nagy-sok sűrü
Daru rebben, vadlud rivall.

29

"Merre fussunk, hogy kijussunk?
Földön is kard, vízben is kard!
Allah! Allah! már fejünkre
Égből szórja le a magyart?"

30

Ekkor aztán: rajta! vágni!
Mint a vetést; egymás után,
Szigetenkint és egyenkint,
Győri és az öt kapitány.

31

Szigetenkint, lápon, éren,
Másnap is még, sőt hetekig,
Úgy vadászták, úgy halászták,
Élve-halva, mérföldekig.

32

Sok, szájában kizöldellő
Árpaszemmel, éhen veszett; –

Szalontánál a háromszáz
Hajdu dolga ekkép esett.

24

 Holtig ezért őket Rákóczi becsűlte, 

Böjttel, imádsággal ez napot megűlte, 
Hogy megerősíték ingadozó székét, 
S köthete szultánnal becsületes békét.

    Íra kilenc pusztát nekik adományon,
Fel is gyarapodtak tetemes zsákmányon; 
Akkor emelték a várnak erős tornyát, - 
Ezután több útas nézze meg a romját! 

1863-1879

Jegyzetek

Bethlen – Bethlen Gábor öccséről, Istvánról van szó

temesvári ozmán – pasa

fez – mohamedán fejfedő

handsár  (handzsár) – szúrófegyver

penegett – pengett, szólt

szerdár – fővezér

díván – török tanács

hajdúkhoz – marhahajcsárokhoz

bölönbika (bölömbika) – nádi bika; ijesztő, bömbölő hangú gázlómadár

elölte – megölte

tar – kopasz fejű török katonaság

szerinszerte – szanaszét

sívás – sivítás

tar – török vezér