Halnak, halnak,

Egyre halnak,

Színe, lángja a magyarnak.

Itt is egy név,

Ott is egy név,

Hányat elvisz minden egy év.

S aki még él,

Minden névnél

Összerezzen, búsan, árván:

Mint a néma

Lomblevél, ha

Egy-egy társa húll le sárgán.

1856

Jegyzetek

 A verset Arany 1856-ban írta, de csak a Szépirodalmi Figyelő 1861. május 16-i számában publikálta, Régi keserv, új gyász címmel; a címadás arra vonatkozott, hogy ebben a számban tette közzé Arany szerkesztőként Teleki László halálhírét, s a vers így a nekrológot pótolva kapott új jelentést. Bővebben lásd Tolnai Vilmos: Arany János: Néma bú című költeményéhez. It 1918. 48.