Kozmopolita költészet
Nem szégyellem, nem is bánom,
Hogy, ha írnom kelle már,
Magyaros lett irományom
S hazám földén túl se jár;
Hogy nem „két világ” csodája* –
Lettem csak népemböl egy:
Övé (ha van) lantom bája,
Övé rajtam minden jegy.
Ám terjessze a hatalmos
Nyelvét, honját, istenit!
Zúgó ár az, mindent elmos,
Rombol és termékenyit:
De kis fajban, amely ép e
Rombolásnak útban áll:
Költő az legyen, mi népe, -
Mert kivágyni: kész halál.
Vagy kevés itt a dicsőség,
S a nemzettel sírba lejt?
Kis-szerű az oly elsőség,
Amit a szomszéd se sejt?
Nincs erőnkhöz méltó verseny?
Dalra itthon tárgy elég?
Nem férünk a kontinensen,
Albion* is kéne még?...
Légy, ha birsz, te „világ-költő!”
Rázd fel a rest nyugatot:
Nekem áldott az a bölcső,
Mely magyarrá ringatott;
Onnan kezdve, ezer szállal
Köt hazámhoz tartalék:
Puszta elvont ideállal
Inkább nem is dallanék.
S hol vevéd gyász tévedésed,
Hogy faját s a nemzeti
Bélyeget, mit az rávésett,
A nagy költő megveti?
Hisz forgattam, a javából,
Én is egy párt valaha;
Mind tükör volt: egymagából
Tűnt nekem föl nép, s haza.
És ne gondold, hogy kihalnak
Sujtott népek hirtelen,
Amig össze-zeng a dalnok
S a nemzeti érzelem.
Tán veszélyt, vagy annak látszót
Vélsz a honra tűnni fel:
Hát van lelked, a szent zászlót
Épen* akkor hagyni el!?
Oh, ha méltóbb s új kobozzal
A megifjodott hazát
Zönghetném még Homérosszal;
Ne csak mindig panaszát!
De legyek, ha veszni sorsa,
Húnyó nép közt Osszián,
Inkább, hogysem dalok korcsa
Közönyös harmóniám!*
1877
Jegyzetek
Hogy nem „két világ” csodája – a Revue des Deux Mondes [A két világ szemléje] című francia folyóiratban jelent meg Saint-René Taillandier tollából 1860-ban elmarasztaló kritika Arany epikus költészetéről, elsősorban a Toldiról és a Murány ostromáról; erről bővebben lásd Tóth Béla: Arany párizsi cenzora. Széphalom 1929. 195-198.
Albion – Anglia.
Épen – (itt) éppen.
dalok korcsa / Közönyös harmoniám – a Kapcsos Könyvben ehhez a két sorhoz Arany azt jegyezte oda: „Az eredeti conceptus: fajtám korcsa: / Kosmopolita czigány.” conceptus: megalkotásának elgondolása, fogantatása (vö. S. Varga Pál szómagyarázatával: Arany 1998. 585.).
tartalék – itt: megtartó erő, erkölcsi kötelék