Hasadnak rendületlenűl

   Légy híve, oh magyar!

Bölcsődtül kezdve sírodig

   Ezt ápold, ezt takard.

A nagy világon ekivűl

   Nincs más, amit mivelj:

Áldjon vagy verjen sors keze,

   Itt enned, innod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

   Apáid vére folyt,

Ez a föld másra sem való,

   Csak hogy eltékozold.

Itt küzdtenek honért a hős

   Árpádnak hadai;

Botorság volna ezt a hont

   Neked fenntartani.

Szabadság! itten hordozák

   Véres zászlóidat,

Szabad száj! itt csikorgatod

   Véres fogaidat.

- - - - - - - - - - - - - - -

1880 körül