Töredék

Ha álom ez élet: mért nem jön az óra,

Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?

Mért hogy ennyi rémes, gyötrő álomlátás

Eszméletre nem hoz, csattogás, villámlás?

S ha élet ez álom: miért oly zsibbatag?

Kimerűlt, kifáradt, egykedvű, sivatag?

Bánatból, örömből az örömrész hol van?

Tűrést a cselekvés mért nem váltja sorban?

Ne nevezd halálnak, mert hazudság lenne:

Nincs a nyugalomnak boldogsága benne;

Kínja vonaglásban adja jelenségét,

S bár reménye nincsen, megmaradt a kétség.

Volna hát legalább a fájdalom élénk,

Hogy érezve kínját, ez érzésben élnénk...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

1850

Jegyzetek

 A vers kéziratának szélén a következő megjegyzés állt: „1849/50 táján, a haza buktával”.