1

De mivel verba valent usu,

Halad a nyelv, akárhogy nyúzzu(k).

 1877

                        2

Kisütik, hogy a magyar nyelv

Nincs, nem is lesz, nem is volt;

Ami új van benne, mind rossz,

Ami régi, az meg tót.

(1878 körül)

                        3

                                         Motto:

                                         Üsd, nem anyád!

                                                 Közmondás.

Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész?

   Tartozik ez tereád?... Egy bizonyos: nem anyád!

(1879 jún.)

                        4

            A nagy munka

Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál

   Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat,

Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok’

   Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón.

S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy,

   Most jön a német, oláh, új-görög és talián,

Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos

   Újító szellem vak dühe fúrt-faragott.

E nagy munka ha kész, (sietős!), a többivel aztán

   Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.

(1881 vagy 1882)

                        5

Ahogy indult a nyelvészet árja:

Árpád nyelve csak ferdített árja.

                        6

Ezután már hát hiába

Küldtök vissza Ázsiába,

Illünk az orosz igába,

   A nagy Szláviába.

                        7

Amit Miklosich* és Dankovszky* s Leschka* szerényen

   Meghagya, Bernátok* kótyavetyélik el azt.

Kapkod ürügyhöz ez is, mint a mennykőhöz előde,

   Hogy, ha mi bönge maradt, elszlavizálja szegény.

                        8

                  Ki van

Azon hírre, hogy ezt ,aus ist’-nek (vége van) olvasták nálam

                           s meg akarják támadni

Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudományod,

   Nyelvőr! nem nyelv-őr vagy te, ha nyelvi malheur.

                        9

Oh Búdenc, Búdenc! magad is már mennyire túlmensz,

   Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyit.

(Az utolsó évekből)

Jegyzetek

verba valent usu –nyersfordításban: a szavaknak a használat adja meg az értéküket

 5, 6.

A két verses rögtönzés keletkezésére lásd AJÖM XI. 899.

 7.

Miklosich – Franz Miklosich (1813-1891) bécsi szlavista nyelvész.

Dankovszky – Dankovszky Gergely Alajos (1784-1857) író, költő, nyelvész.

Leschka – Leska István (1757-1818) evangélikus pap, nyelvész. Mindhárom személy a magyar nyelv szókincsének szláv kölcsönszavaival foglalkozott.

Bernátok – a versikét Arany ugyanis Munkácsi Bernát egy cikkének (Szláv kölcsönszók. MNyr 1881. 385.) margójára írta. A vers eszmetörténeti háttere lásd AJÖM XI. 852-857., keletkezésére: 899.