Margitsziget

Arany-túra: Pest

A tölgyek alatt
   Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
   Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
   „Áttörve” az égbolt
S a rét mezein
   Vegyül árny- és fényfolt.

A tölgyek alatt
   Oly otthonos itten!
Évem leapadt:
   Ime, gyermek lettem,
Mint mikor a tölgy
   Sudarát megmásztam,
Hol seregély költ –
   S vígan madarásztam.

A tölgyek alatt
   Több egykoru társsal
Madárfiakat
   Kifeszíténk nyárssal;
Jó tűz lobog ott,
   Zizeg a kis bogrács -
S ha bealkonyodott,
   Haza már egy ugrás.

A tölgyek alatt
   Örömest valék én,
Bár a madarat
   Hagytam utóbb békén;
Gyermeki önző
   Korom’ ifju ábránd
Veszi ösztönző
   Szárnyára, s tovább ránt...

De tölgyek alatt,
   Valamerre jártam,
Szűlőhonomat
    – Csakis ott –  találtam;
S hol tengve, tunyán
   Hajt s nem virul a tölgy:
Volt bár Kanaán,
   Nem lett honom a föld. –

A tölgyek alatt
   Még most is el-űlök;
Bűv-kép csalogat,
   Ábrándba merűlök;
Hajó-kerekek
   Zubogását hallom...
„Hajrá, gyerekek:
   A vízi malom!”

A tölgyek alatt
   Im, meglep az alkony,
Hűsebb fuvalat
   Zörög át a parkon;
Felhők szeme rebben:
   Hazasietek,
Jobb ott, melegebben,
   Ki vén, ki beteg...

A tölgyek alatt
   Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
   Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
   A pihenő hely rám:
Egyszerüen bár,
   Tölgy lenne a fejfám!

1877