Hanva, 1853.11.25.

Kedves Jánosom!

     Sokáig nem válaszoltam leveledre (ki tudná azt mellyikünk levele válasz) nem azért, mintha követni akarnálak (mint egykor Lauka[1] irta magáról versben hogy ő Petőfit akarja követni), mintha mondom követni akarnálak a sokáig hallgatásban; vagy a szüreti örömek között elfeledkeztem volna rólatok; hanem mert egy ideig halogattam, azután beteg voltam egy pár nap, azután más bajaim akadtak. Azóta feleségem testvére özvegy lett két évi házasság után; az halt meg ki fiam keresztapaságából kitúrt téged. Nyugodjék szegény sógorom, nem volt épen az az ember kit szeretnünk lehetett, és ki sógorasszonyomat boldogitotta volna, de hirtelen elhunyta annyira zavarba hozta házát, s megrázta özvegyét: hogy azóta szegény Lóri[2] folyvást ágyban van. Nehány nappal később ismét egy másik Losonczy halt meg, 1848 óta már a 7 edik. Ez felzavart minket is. Egy pap barátom is halálos beteg volt, s magam is nehány nap. Igy mult el az idő. ˗ No, de most kárpótlásul vékony tollal s apró betűvel irok.

     Nagyon szép biz az a hogy Jókai tett veled, de velem is azonképen cselekedett. A Délibáb XVII-ik száma elmarad; elmaradt hát elmaradt; de még is irtam Jókainak felőle. Megjelen a XVIII, XIX, XX, XXI-ik szám, mikor megtudom (koránsem ő tőle) hogy egy Petőfi és Kerényire[3] vonatkozó költeményem miatt koboztatott el a lap. Annyi becsűlet nincs benne, hogy pár szóval ha csak tájékozásul is tudtomra adja a dolgot. Míg lapjában ránk uszitgatja a Tótokat: feleslegesnek tartja tudtára adni az embernek az illyen, mindenesetre érdeklő dolgokat. Most édes barátom ismét minek nem leszek e miatt kitéve? Szegény feleségem már kétségbe van esve. Mondd meg, ugyan érdemes-e hát irni? és kenyeremet (szóljunk egyenesen) veszélyeztetni egy vagy más pimasz vers miatt, s általában az irodalmi jutalom és dicsőségért? Ha már nem compromittált emberen történik illyesmi: nem nagy dolog; de én ki épen iróskodás miatt voltam bajban és megintve, sőt az irástól egyenesen letiltva, jót nem várhatok. És illyen körülmények közt J.[ókai] még csak nem is tudósit.

     Császár[4] rám esik hogy irjak neki; adok tehát egy verset lapjába, megküld két vagy három szám Divatcsarnokot, azóta szinét sem láttam a lapnak.

     Pákhtól[5] egy fillért sem kaptam, nem is kértem, csak azt: hogy a Pesti Naplót rendelje meg számomra. Januar I-től kezdve február végéig irkáltam akkor kaptam meg nagy nehezen. Mikor a lap megszünt: kértem hogy Emichnél szüntesse meg egy szavával a lap további küldését; dehogy tette! nekem kellett ezzel a czudar Emichel közlekedésbe tenni magamat. ˗ A költők könyvébe 15 darabot felvesznek tőlem, hirem és tudtom nélkül, küldenének egy becsületbeli peldányt? majd!

     Szilágyi Sándornak nincs embersége a Nők könyvét megkűldeni, pedig verset adtam bele, ugy emlékszem hogy ingyen barátságbul.

     Való ezekkel az emberekkel valamit kezdeni? hanem akkor, ha szükségök van az ember munkásságára, van irkálás meg irkálás.

     Kaptad-e a Virágregéket? gyönyörüen megismertette a Divatcsarnok! egy rakás szó, ügyetlen és értelem nélküli dicséret, a dologról semmi; hanem egy rege mutatványúl, melly a leggyengébbek közül van s a mellett másból foly.

     Most Friebeisz lesz a D[ivat]csarnok szerkesztője? ő öl már most versért, nagy kedvem van hozzá, ha tudná.

     Illyen állapotom van nékem jelenleg édes Jánoskám; a mellett polgári állapotom meg romlott; tán irtam már hogy a csendőrség szigoruan meghagyta a falusi birónak: hogy rám vigyázzon, nehogy kimenjek a faluból. Bizony meguntam az életemet is! a mellett az irodalomban is szerencsétlen vagyok; távol van tőlem gondolatban is valami ollyat írni, mellyet elmagyarázni lehessen, még is vesztemre úgy történik.

     Családi életemről nem mondhatok jelenleg semmi kedvetlenitőt; vannak, vannak távolabbi sebeink, de különben megvagyunk, egésségben, békességben. Kis fiam is már most szépen felvette magát, anyja is türhetőleg van. Megvagyunk. Emlegetünk benneteket elégszer, szeretnénk látni mindennap, de ha nem lehet! Most ez a sajtóhistoria hozott közénk egy kis aggodalmat; én már készen vagyok mindenre. A mi eljönni akar, ugy is eljön.

     Örűlünk hogy egésséggel vagytok, vagy voltatok akkor midön irtál, ohajtjuk hogy most is ugy találjon levelem, kifejezésed szerént egésségesen mint a „mack”.

     Légy jobb édes Jánosom, irj nekem hamarabb mint én most neked, és ha valóban olly roszul esik neked levelemet nem kapni sokáig mint nekem: ugy tudom nem is várakoztatsz.

     Csókolunk benneteket kicsinyestől nagyostól. Isten legyen veletek.

                                                                                                            igaz barátod

                                                                                                                      Miska

_______________________________

[1] Lauka Gusztáv
[2] Losonczyné Soldos Laura
[3] Kerényi Ferencre
[4] Császár Ferenc
[5] Pákh Alberttől