Hanva, 1858.05.03.

Édes jó barátom! Alig tudok rámenni, hogy válaszoljak leveledre. Pedig tehetném sürű dolgom felől, mert hónapok óta épen semmit se' csinálok; nem irok, nem tanulok, nem olvasok még szórakozás kedvéért sem. Ollyan unalmas az nekem, azon gondolkodni: mit akar más mondani? aztán nem is érdekel bármit akar, s bármit mond. Hanem mérem egész nap a tornáczot és pipázom annyit, hogy gyakran csak mikor elszédültem és a gyomrom felemelyedett, [!] akkor veszem észre. Volna tán kedvem a kertbe menni, de minek? nincs ott egy fűszál sem; ollyan idö jár itt, hogy a 80 éves öregek állitása szerént, ember emlekezetére nem járt illyen idö. Bátran elmondhatni: hogy egy év óta nem volt eső; a télen semmi hó,  azóta egy harmatcsepp sem. A föld megégett; mindennap szakadatlanul orkán és vihar, 5--6 falu ég egyszerre, éjjel ugy mint nappal. Agteleknek csak a helye maradt, mikor a mult héten egyszerre 8--10 helyen lángot vetett: nem volt egy kanál viz sem a faluban. Marháink bőgve, nyargalva járnak haza, ottkünn semmi, itthon semmi enni-való. A vetés megsárgult, elégett; s az élet ára a piaczokon kétségbeejtöleg leszállt. Adó, cselédbér, napszám, ruhaféle háromszorta magasabb, mint mikor 40 forint volt egy köböl búza. Buza nem kell, marha nem kell. a [!] hus, szappan, gyertya magas áron, s az, a miböl ezek kitelnek t.i. a marha, 4ed rész árán sem kel. A magtárakat szétosztották a reszvényeseknek, mert egy lélek sem vett ki egy ficsórral[1] sem. Inség van a nagy böség miatt; fulunk erösen a zsírba. Felfordult világ! Nálatok szinte[2] igy van ugy-e édes gabnakereskedő poëtám!

     Lám, lám! Azt akarnám affectálni[3] hogy engem nem érdekel a világ; pedig dehogy nem! egye meg a f-[en]e őtet!

Álmadra térek.[4] A fátyol[5] persze nem ollyan, mint ez elött, zabom nem terem, pedig most épen egy árú a kenyérnek-valóval. Rólam azt mondják: hogy hízom, hogyne! igen jól érzem magam s boldog vagyok! Kedves komádasszony, majd igazán az általad álmodott szekérre jutott, szépen felöltözve, mint álmodtad, hanem annak a szekérnek ló a neve, t.i. az én szent druszám lova; -- nagyon beteg volt, most már jobbacskán van az ő módja szerént. Siet szegény ő is valahova, én is látom, ö is mondja; ugy mondjuk, hogy azt kell ollyankor mondani: áldott legyen az ö neve érette! Erre az a rim: hogy elvette. látod [!] hogy még verselni is tudok! bolond volt, a ki az elsö lábra megtanított!

Lévai[6] és Solymosi[7] nálunk voltak Husvétban. Ö is (t i Lévai) beteges, kedvetlen. Beh bolond, hogy egymagánosan is kedvetlen tud lenni!

Hála istennek hogy türhetően vagytok; te is, kedves komámasszony is, (nem érdemes rang szerént irtalak téged elsönek, de mert te betegeskedel legtöbbször) a gyermekek is, Julcsa, Laczi, (édes Laczikám! nem nagy kedvem van már nekem téged a csombókra megtanítni!)[8] Legyetek is boldogok mindnyájan. Feleségem lelkéből (egyebe sincs már) ölel csókol benneteket; én hasonlóképen. Irj néha néha Jánoskám! jól esik ha olvashatok toled [!] s rolatok. Isten áldjon meg!

                                                                                                               igaz barátod

                                                                                                                                  Miska

________________________________________

[1] faedénnyel
[2] szintén
[3] színlelni
[4] Arany Tompával álmodott.
[5] Tompa lova
[6] Lévay József
[7] Solymossy Sámuel: miskolci tanár
[8] Tompa korábbi szándéka: megtanítani Arany Lacit arra, hogyan kell a keszkenőn a csombókot kioldani