Hanva, 1868.04.28.

Kedves jó Jánosom!

     Nem lehet képzelni. hogy az énjéhez közelálló, azzal ugyanazon ember mennyire zsenírozhatja magát, saját maga elött, akkor is midön belső önvád és lelkiösmereti furdálás nem forog szóban. Hogy belevitt ez a kutya sors engem is tudtomon kivűl akaratom ellenére a mocsárba! Az a telegramm készen volt, nincs is benne semmi![1] hogy kerűlt postára, pestre, hozzátok? ha fejemet a nyaktiló alá helyzik se tudom. Hanem hiszen áldom is a telegrammokat! ha azon szerencsében részesűlnék mostanában: hogy meghaljak: még pedig nem egyszer, de 3szor egy nyomra: akkor se tudnátok meg! Sőt, gondolkodóban vagyok hogy hozzátok, közelbarátimhoz írott búcsú leveleimet is ne dobjam-e a tüzbe?

     Tévedés volt igaz! de nem elég az az üdvessegre! Zavartam magamat, kínoztalak benneteket, kik szerettek!

     Engedjetek meg. Válaszoljatok nyugtatva, kedélyemet, szeressetek

                                                                                  híved

                                                                                                                                  Miskád

___________________________

[1] Tompa 1868. április 24-én saját haláláról küldött táviratot Aranynak, Csengerynek, Eötvösnek, Gyulainak, Szász Károlynak és Jókainak