A. Sztregován, 1862.02.20.

 Kedves Tisztelt barátom !

            Hogy igen igen kedves 2 leveledre csak most válaszolok, annak valóban materialis oka van, de korántsem ollyan, millyet Te ugyan emlitesz,[i] de engedd hinnem, hogy nem hiszesz felőlem. – Majdnem két hétig hon nem voltam, egy hétig meg katona-executió[ii] ült nyakamon, tegnap előtt hagyott csak el. Tegnap még pihentem, nem akarván olly kedélylyel, mellyre talán még iménti környezetem légköréből valami ragadt vólt, leg kedvesebb foglalatosságaim egyikéhez térni, t.i. hogy veled legalább levélben társalogjak. Igy írok csak ma. – A tragédia kiálitása a’ lehető leg kedvesebb izlésemre is, s átalános vélemény szerént. Változtatásaidért csak ujabb hálával tartozom, a nyomtatási hibák meg bámulatos gyérek. Egyedűl a 39^ik lapon a’ második sorban „arra ítélt állata, melly minden rendnek malmán húzni fog” nem cohereal[iii] talán egészen, itt nem tudom eredetileg már én hibáztam-e el a’ constructiot s te észre nem vetted, vagy máskép jött bele a’ kis zavar, – ez azonban olly semmiség, hogy épen felhozása álltal [!] az egész ritka hibátlanságát emelem ki. – Egyet fogok csak örökké restelleni s pirúlni magam elött, hogy ollyan szellemet mint tiéd, magasztos hivatásától én vontam el hetekre mehanicus munkára, hibák igazítására e. a. t.[iv] A te oda engedő barátságod ‘s készséged pedig e’ szégyenemet még inkább növeli, pedig még ha levéllel kereslek is meg, akkor is kétszer szoktam meggondolni, valjon vegyem-e idődet, s úgy is elfoglalt lelkedet illy haszontalansággal igénybe, máskép el hiheted, hogy többször alkalmatlankodnám soraimmal. – Ami a’ tisztelet dijt illeti, arra azt mondom, ha a Kisfaludy-társaság nem adott volna semmit, az többet érne nekem elismerése mellett, mint a’ könyváros nagy díjazásai, de nem rendkívűli s valóban érdemem feletti díjazásban részesített-e már csak azzal is, hogy keblébe fel venni érdemesnek itélt? – Azon kivül maga a’ nekem szánt öszveg is olly illedelmes, hogy egy vadon-újan az irodalomba toppant ember mint én, alig ha a’ könyvárustól azt meg kapja; – mert müvem jó nevét ismét csak a társaságnak köszönhetem. – Leg elejétől azonban az vólt feltett szándékom, hogy első spoliaimat[v] a múzsák óltárára [!] szentelem s így e’ tisztelet dijból egy dupla alapitványt akarnék csinálni a Kisfaludy-társaságnál, gondolom hogy az egyszerű alapítvány 60 frt, úgy 120 frtot kivánnék alapitani. A többit 200 frtig kiegészitve, az Akademia tőkéjéhez szántam. Itt falun nem tudjuk úgy a cursusokat,[vi] mik mai időben mindég változnak, azért kérlek légy kegyes e dolgot helyettem el intézni s nekem meg írni mi hiányoznék még hozzá, körűlbelől nem sok lesz. A tisztelet díj felvételéről pedig mi nyugtatot küldjek ‘s küldjek-é átalán fogva. – Most ismét egy új kérést! – Te voltál az ki nevemet az irodalomba hoztad, ítéleted temethette volna azt el örökre. – Azon sok után meg tennéd-e azt is még értem, hogy Te mutatnál be a társaságba? [vii]– Van-e továbbá rendes idejök a társaság üléseinek, mellyekben székemet el foglalhatom? – Már készítek e’ czélra egy esteticai [!] munkát,[viii] de minden esetre közölni szeretném veled, ’s kérlek mond majd meg el mondhatom-e, – mert valami sületlent nem akarnék mondani, miután ugy is többet vár tőlem minden, mint valóban bennem van, sok, érdemem feletti birálata miatt müvemnek. – Én kedves barátom publicista voltam[ix] mielőtt az irodalomban fel léptem, pártküzdelmekben, megyei caballákban[x] vettem részt, azért ne hidd hogy talán olly érzékeny vagyok a’ kritikában, mint egy szűz lány, ki mindjárt el pirúl. Az én bőröm e tekintetben vastag, ’s beszélhetne nekem sokat valaki míg sértve érzeném magamat. Szinte furcsán esik müvem irányában az a selyem kritika mindenfelől, csak úgy ohajtom a’ daróczot, – nevetném nem fájna, ’s egy olly ember becsülése mint Te, egyensúlyozna előttem ezer mást. De ismét bele jöttem a’ fecsegésbe. Engedj meg, s tartsd tovább is barátságodba Ki megnem szűnök lenni igaz tisztelőd is

                                                                                                          őszinte barátod

                                                                                                              Madách Imre

___________________________________

[i] Arany attól tartott, hogy Madách kevesli a honoráriumot.
[ii] katonai végrehajtás
[iii] egyezik nyelvtanilag
[iv] stb.
[v] zsákmányaimat
[vi] árfolyamokat
[vii] Madáchot az 1862. jan. 30-i gyűlésen választották a Kisfaludy Társaság soraiba, székfoglalóját pedig márc. 27-én tartotta. Arany ekkor üdvözölte.
[viii] A munka címe: Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása
[ix] Madách az 1840-es években a Pesti Hírlapba írt
[x] intrikákban