Miskolcz, 1858.02.21. 

Édes kedves barátom!

     E sorokat kezedhez adó miskolczi derék polgártársam s Kun Ábris collegám sógora -- ki (: in parenthesi[i] legyen mondva:) igen alkalmasan kölcsönözhetne valamit a maga szélességéből Vágó collegánk hosszuságának -- nagy erősen sürget engem, hogy Kőrösön átutaztában, ne csak élőszóval, de írásban is vihesse hozzád szíves üdvözletemet. S valóban nem is kűldhetek tőle egyebet a puszta köszöntésnél. Mert hogy aprólék bajainkról, a kötelesség nyűgjeiről s életünknek egyre ködösebb napjairól firkálgassak -- az ugy hiszem, teelőtted sem lenne se uj, se kedves dolog s magamat sem igen hozna derűltebb hangulatba.

     Beszélik itt némelyek, valami hírlapi pletykázás után, hogy a debreczeniek meg akarnák tőled fosztani NagyKőröst. Azt mondom én erre a Mártonféle Német grammátikából, hogy "a sír az Olympus tetején is csak sír!" kivéve talán, ha az ember' kicsi privát kedvteléseit s vonzalmait jobban legyezgeti a professori hivatal egyik helyen, mint a másikon.

     Igen ohajtanám tudni vajjon a magyar és latin irodalom tanítása mi módon s hány órán történik nálatok a felgymnasiumban? mikép adjátok elő a magyar irálytant a négy felsőbb osztályban? van-e valami fölvett vezérfonal, vagy csak beszélgetés? a latinból mint történik fordításoknál a grammatizálás? kivántok-e önálló latin dolgozatokat? Azért kérdezösködöm e két nyelvről, mert egyeben kivűl, ennek tanitása épen az én nyakamon van. S megvallom, némely jobb fiukat kivéve, igen kevés sükert birok fölmutatni, holott bizony kezem lábam majd meg eszem, ugy kinlódom velök. Egyébiránt van egy nagy hibánk, melyben a sikertelenség okát jó részt kereshetjük: az iskolai fegyelemnek (: a capite[ii]) s a professorok közti jó egyetértésnek majd nem teljes dissolutiója.[iii]

     Ujdonságul irhatom, hogy hosszu vajudás után tanári nyugdijintézet van közöttünk születőben. Mondják, nálatok is van ilyen. Nagy hasznát vettük volna, ha annak szabályait valaki annak idejében közlötte volna velünk. Mi csak ugy naturalista módra[iv] hajtottunk neki. Az alap-tagdij 100 pft, mit öt év elforgása alatt kell lefizetni. S a nyugdijazás csak azután kezdődik. Az évi tagdij ezenkivül 4 pft. Mind szép dolog volna ez; de mig 500 pft mellett kell szorongatnunk a nadrágszijat, igen bajos efféle áldozatra erőködnünk.

Áldjon meg az isten minden jóval. Kedves nődnek add át üdvözlő tiszteletemet s szép és jó gyermekeidnek ölelésemet. Csókol

                                                                                           igaz híved

                                                                                         Lévai József 

 __________________

[i] zárójelben
[ii] fejétől
[iii] felbomlása
[iv] természetes módon