Szalonta, 1855.10.14.

  Kedves bátyám!

     Miután látom vagyis tapasztalom azt, hogy bátyám, közelebbi alkalommal küldött levelében tett igérete dacára, mély hallgatásban van, megszólalok én, elmondván a következőket.

     Jani ezelőtt két nappal nálunk volt. A szokott módon sebes kutya-futtában. De mégis vettünk magunknak annyi időt, hogy együtt lévő vagyis volt ˗ adóssági viszonyaikat tisztába hozzuk. És azt tisztába is hoztuk olly módon, miszerint Jani, a bátyám által tartozott és a kamatokkal együtt összesen 288. p[engő]f[ori]ntra rugott adósság legnagyobb részének letisztázásául, az I., 2. 3. számok alatt idezárt és bátyámat active illető 263 pengőforintra rugó összeget, kész elfogadni. Ezen okból azon kötelezvényt is, mely szerint bátyám neki tartozott volt, ezennel visszaküldi. Adósa maradván még bátyám Janinak 25 pfnjával.

     Az I.2.3. sz.[ám] a.[latti] kötelezvényeket tehát azért küldöm, hogy azokra bátyám írjon illyen formán:

     A fentebbi kötelezvény szerint engem illetett 100 pengőforintot, sógorom Ercsey Jánosra, „bizonyos adósságom letisztázása fejében,” tulajdoni joggal, ezennel átruházom.

S az illy móddal átruházott kötelezvényeket aztán küldje vissza bátyám hozzám.

A Janira átruházandó 263. pfnt pedig következőkből áll.

I. A nálam most 3 éve hagyott                         100 fnt,

2. A Bondár István-féle                                    100 fnt

3. Ezeknek kamatja                                           23 fnt

4. Az idei széna ára                                           20 f

5. Az idei házbérből fenmaradt                          20 p

                                                 ___________________

                                               Összes             263. fnt

     Miből láthatja bátyám, hogy hüségemre bizott nehány forintjának nem valék épen gonosz sáfárja.

     A házban azon úri egyéniség, ki eddig benne lakott, továbbra is megmaradt, bizonytalan ideig. S igy a minapi jeremiádok[i] most az egyszer és legalább egy időre, fölöslegesek valának. ˗ Egyébiránt biz ennél a monsieurnál kaphattunk volna a világon jobb fizető lakót is; de miután valami positivummal bele nem köthetek, s miután a lakókban úgy sem nagyon válogathatunk, kénytelen vagyok őt türni.

      Ad vocem kapanyél.[ii] Én is házat vettem. Megvettem nevezetesen a Nagy Sándor pap lakja mögött lévő házát hóbortos Tolna Ferencnek 4000 v[áltó]fntért. Szilárság és jóság tekintetében e sem jobb mint a bátyáméké, legfeljebb azon nehány ezer cserép ér valamit mi fedelén van. Úgyhogy én abba, addig mig ottan valami új épitkezést nem tészek, nem költözhetem. Ezért, ha isten úgy akarja mint én, jövő nyáron szándékoznám oda 3 szobát épittetni, a többi része pedig jobb időre megmaradna. Örömest halogattam volna én a házvételt, mert nehány forintomat nem akarám házba és épitkezésbe fektetni. ˗ De szükség törvényt ront. Becsületes lakot Szalontán kapni semmi áron sem lehet. Holmi rongyos quartélyért[iii] kénytelen az ember a 3˗400. vfntot fizetni. S denique[iv] is jobb az embernek a magáé.

      A fáskert meg van. A körtvély fák nagy része, melyek valaszinüleg galagonyába voltak beoltva, s mellyek ennél fogva nem is termettek volt, e nyáron kiszáradtak. Úgyhogy, azok helyett ez őszön vagy jövő tavaszon újakat kell ültetnem, s alkalmasint csak almafával fogom helyöket pótolni, mert úgy tapasztaltuk, hogy a körtvély fák nem igen szeretik e helyet. Gyümölcs ez idén kevés volt; s a mi volt is még a fáján összeroskadt. Hanem borom lett a fáskertben 5. cseber, mellynek azonban felerésze, egy ˗­ mástól kapott ˗ rosz hordóban szerencsésen megbüdösödött.

      Hát a búzával mit csináljunk? Jelenleg az illyes buzának ára itten, 13˗15 vfnt. Talán várjunk még egy keveset? ˗

      Az adójok bátyáméknak 8. pfnt 19 kr. A városköltség ennek 2/3-da. Ezeket mégeddig nem fizettem ki. Majd kifizetem vagy a búza árából vagy más valamiből.

      A mi végre, ˗ a pénz, ház, és ismét a ház, a fáskert, a búza és az adó után ˗ minket illet: mi éldegélünk napról-napra szegény ember módjára. Legtöbbnyire itthon ülünk. Én is ritkán szoktam valahova menni, Lina[v] pedig még ritkábban; mert ő, a legforróbb anyai szeretettel ápolt két kis gyermekétől, ha akarna sem igen tudna menni. De nem is vágyik sehova. ˗ Mulatságra egyébiránt nem is igen jut pénzünk; kiadásunk nagyon sok, miután mi is csaknem mindent kész pénzen veszünk, bevételünk pedig mostanában igen kevés. S most már, mindamellett hogy Lina maga főz és szoptat, 3. nagy cselédet vagyunk kénytelenek tartani.

      A kis gyermekek megvannak; szerezvén sok bosszuságot és sok örömet. Vilma már mindent beszél. De Lajosból aligha lesz praedikaciós halott:[vi] Nagyon gyenge legény.

      Csókoljuk bátyámékat mindnyájan. Emlékezzenek meg reánk annyiszor, a hányszor mi ezt tesszük

                                                                                            szerető öccse

                                                                                          If. Ercsey Sándor

 _______________________________

[i] siraloménekek
[ii] A kapanyélről  jut eszembe
[iii] szállásért
[iv] egyszóval
[v] Ercseyné
[vi] Nem lesz belőle vagyonos avagy előkelő ember, aki azért fizetni tud, vagy oly hivatalt is viselt, kinek emlékét prédikációval is megtisztelik.