Szalonta, 1864.09.10.

Édes jó lelkem!

             Köszönöm ezerszer köszönöm azokat a kedves perczeket, a melyeket kedves hoszu leveleddel adtál nekem! nagyon bóldogító tudat rám nézve hogy jól vagy adja is a jó Isten! hogy folytonos egéségnek örvendj, és örvendjünk még sok hoszu évekig; Ugy sajnálak hogy anyi dólgod van – a jó Isten csak könyeb életet adna már neked!

            Híszem hogy níncsen bajotok a mijatt hogy othon nem vagyok – de mégis vágyom haza; Ezek a jó gyermekek,^[1] el halmoznak minden szíveségel, s egészen ithon érezhetném magamat köztök, de mégis haza vágyom – olyan rosz tőlled távol leni, sokszor elő veszen a haza vágyódás – veled lehetni, rám nézve az olyan bóldogitó. Ki tudja? medig tart ugyis, az az öröm.

            Ha Laczi le jön ne hozon semi meleg ruhát; van velem elég jó ruha még ha fagy járna sem fáznám meg, de talán nem lehet attól még tartani. Laczi mikor akar le jöni? Én ugy huszadika körül megyek haza; magadat nem hagyhatunk, s nemis hagyunk semi esetre; különbenis ugy látszik, hogy enek az én betegségemnek mínd egy, akar Pest, akar Szalonta – Isten tudja mikor szabadulok meg tőlle; Rosz időkis járnak, alíg nézhetünk ki a házból; lehet hogy ha jó melegek járnának, jobbanis érezném magam.

            Laczi leveléből meg tudták Juliskájék hogy mit akartam, s így meg lepetés már nem lehet, fel kért Kálmán, hagy [!] írjam meg hogy halaszuk el a vételét máskora,^[2] mikor keveseb ki adássunk lesz: ha levelem adig meg kapnátok, míg meg níncsen véve, kérlek most már had maradjon el. Ha ugy, a hogy el gondoltam, meg történhetet vólna, ígazán nagy örömöm telt vólna benne, de így, már nem ér semit; majd talán máskor, joban sikerűl a meg lepetés.

            Hála Istenek! hogy az étkezésel meg vatok elégedve – sokat gondoltam rá, hogy mit csináltok ha rosz ételeket kaptok.

Csengeryjéknek lesz hát palotájok,[3] csak had legyen, azt nem bánom: de azt restelem hogy ebédre hívácskolnak – minthogy őket mi nem híhatjuk, s nem víszonozhatjuk szíveségeket, pedig az ugy vólna jó; de az ő ígényeket bajos lene ki elégíteni. Juliskának megént meg külték a Szemlét,[4] váltig restelik a dólgot.[5]

            Semiféle szalontaji ujságot sem tudok írni, töbnyire ithon vagyunk, néhányszor Sándoréknál[6] vóltunk már ebéden, ők is vólt[a]k párszor mijolta én it vagyok, egymást szeretik, barátságos atyafisagba vanak egymásal.[7]

            Jól vanak őkis Juliskájékis, Kálmánkánk fog most írni ez utal valami főld dologba.[8]

            Csengeryjéket üdvözlöm a töbi ösmerösökel együt.

            Téged jó angyalom csókollak Laczival együt számtalanszor, az ég óvjon meg mindden bajtól. Szivéből kéri hű nöd

                                                                                                                               Ercsey Juliánna

_________________________________________________________
[1] a gyermekek: Arany Juliska és férje, Szél Kálmán
[2] arra nincs adat, hogy minek a vételéről van szó
[3] Csengery Antal házat építtet a Városliget közelében
[4] a Budapesti Szemlét, amelyet Csengery szerkesztett
[5] Arany Jánosné és Juliskáék restellik, hogy nem tudják viszonozni Csengeryék szívességét
[6] Ercsey Sándorék, Arany Jánosné testvére és családja
[7] Szél Kálmán és Juliska vannak Ercseyékkel jó viszonyban
[8] Arany János szalontai földjéről van szó