Nagy-Kőrös, 1853.11.22.

Drága Miskám!

     Azért nevezlek szokásom ellenére, drágának, mert olly ritkán mutatod magad, mintha legalább is arany volnál. Lehetetlen, hogy ne kaptad volna, ez előtt másfél hónappal, válaszomat, utolsó leveledre. Vagy talán meg akarod szakítni a diplomatiai egybeköttetést közöttem és közted? Ez, fiú, nem szép volna, veszélyes is, mert akkor megostromollak. Ne gondold hogy leveled olly igen ohajtom, s azért megyek elébe 25 mérföldnyire, ˗ oh a világért se! Csupán attól tartok, hogy valami bajotok van; mert ha tudnám, hogy csak a restség akadályoz: eb írna, egy betűt is.

     Azt nem képzelem, hogy correspondentiád, ˗ a te ártatlan levelezésed ˗ is internálva volna Hanva helység határai közzé. Azért is olly bátran, mint egy galambot, küldöm hozzád e levelet, kedélyem játszi mókusát (szebb tropust[1] nem találtam hamarjában). Teszem ezt önzésből, benső szükségből; mert kell, hogy magamat veled kienyelegjem. Az élet olly sivár, elöli a kedélyt: mi lenne belőlünk, ha a barátság nem virágzanék, rejtekben, mint a nefelejts?

     A napokban egy ember volt nálam, jó pajtásom az özönviz korából, de hidd el, még egyszer oly kedvessé tette őt előttem annak tudalma, hogy hozzád két mérföldnyire lakik. Vadnai Rudi volt, Kazáról. Istenem! sohajték magamban, ha Kőrös Kazán volna! Szinte roszúl esett, hallani tőle, hogy ő ez előnyt nem használja fel; s akkor jutott eszembe, hogy Tompa nem mindenkinek annyira Tompa, mint nekem.

     Ezen betanúlt érzelgések után térjünk a dologra.

     Virágregéid hozzám utasitott példányát megkaptam: de ne gondold, hogy ezzel egy levéltartozást leróttál. Én ezt nem fogadom el egy levél-számba; hanem viszonozom az új Toldi egy példányával, fiad részére. Mert hát Toldi megjelent II-dik kiadásban, miután az elsőt magam megvettem. Ezt te is utánozhatod; például verseid meglevő példányait fizesd ki Lukácsnak, s akkor add ki másod ízben. Nyereséges vállalat.

     No de ott lesz a II-dik Toldi. Az első ének már sine dubio[2] kész, mert megjelent nyomtatásban; a többit el-elvittem 6-ig, vagy 7-ig, azzal előlkezdtem. Azt hiszem, hogy e II-dik részt csak rám disputálták, azért nem akarok boldogulni benne. Igazad volt, mikor azt mondottad, hogy minél későbbre hagyom, annál nehezebben fogom megirni. Ott állok, hogy az I-ső Toldiban sem gyönyörködöm többé; legfölebb mosolygok rajta, hogy én akkor, amúgy mir nichts, dir nichts,[3] bevágtam az irodalom kellő közepébe. Arra courage[4] kellett, az most nincs. Nem akarok hosszasan beszélni róla; érted a nélkül is. A III-dik rész fiókomban hever: nem tudok rá menni, hogy kiadjam.

     Ebből megértheted, mi igaz van a pletyka hírben, mely a „Délibáb játszi hullámain” megjelent. A hunmonda sincs különben. Hacsak az isten valami csoda által kedélyem egykori friseségét vissza nem adja

              Letészem a lantot s tőlem

              Többé ne várjon senki dalt.

     Fiebeisz felszólit engem is, hogy havonkint legalább két verset küldjek neki az átveendő Divatcsarnok számára. Boldog isten! én három hóban sem írok egy árva verset.

     És ennyi legyen elég a mi vesszőparipánkról, az irodalomról. Nagyobb baj az, hogy bizonyos fej és fülzugásban szenvedek, s régi hajlamom, miszerint a vér agyamra tolul, s miért a nyakkendőt sem tűrhetem, naponként erősödik. Nem tudom, hol fog végződni: de a baj megvan s aggodalomra méltán ad okot. Úgy hiszem, az agyidegrendszer szenved nálam, mert nagyobb elmemegfeszítés után a bajt növekedni érzem. Orvosunk Károlyi,[5] úgy látszik, nem akar belevágni a gyógyitásba, rendel holmi palliativákat[6] &c.[7] Tapasztalt orvosra lenne szükségem: de hol és ki? Egy illy vérroham volt az, miről a minap olly titkolódzva szóltam; akkor nagyon meg valék íjedve, félvén a legrosszabbtól, mi az isten képére teremtett embert érheti. Azóta e félelmem lassankint elmult; de még most is aggaszt e fejzugás, ˗ hol tompább hol élesb fájdalommal párosulva, mi rendesen nagy szellemi lomhaságot eredményez. ˗ S ez az oka, hogy mostanában minél kevesebbet foglalkozom költészettel, mert a képzelődést különösen ártalmasnak tapasztalom. Gondnélkűli élet, deritő társalgás, nyugalom: ez kellene; de helyzetemben nincs mód bennök.

     Nem akartalak bizonytalanságban hagyni multkori levelem iránt. Te azonban úgy intézd e pontrai válaszodat, hogy rajtam kivűl más ne értsen belőle semmit; mert még az a fatalitásom is megvan, hogy bajom mivoltát el kell titkolnom.

     Különben, azon pár hó óta, hogy levelezésünk függőben van, semmi nevezetes nem történt körűltem. September végén Pesten voltam, egy pár napra, családostul. Az óta tanitunk hűségesen, s ez jó nekem, legalább elfoglal. Úgy hiszem, a multkori iszonyú unalmas, meddő, hosszú vacatio sokat tett arra, hogy nálam efféle baj fejlődjék ki. Tovább két hónapnál alig láttam embert, családom tagjain kivűl, semmi szórakozás, semmi mulatság a világon; tiszttársaim mind széllyel voltak, az egy Mentovicson kivűl… iszonyú unalmak környékeztek, a miket dologgal akartam elölni, melly sehogy sem ment, nem lévén alkalom, hogy a lélek ruganyosságát vissza nyerje. Illy sükeretlen erőlködések közt fogott elő egy ideges baj ˗ álmaim nyugtalanok, borzasztóak lettek, nappal szórakozott voltam, minden lárma, csattanás megrettentett, este forma szerint féltem, s folytonos lázam volt, noha étvágyam legkevésbbé sem hiányzott. Ez tartott mintegy 6 napig, perse a bajt a félelem, az erős képzelődés, még inkább növelte. Károlyi némelly lázellenes, csendesítő szereket használt, akkor jobban lettem, de a fej s fülzugás azóta is tart; néha tompultság áll elé, s a vér sebess lüktetéssel tódul az agyra.

     No de, édes barátom, én téged hosszasan úntatlak saját nyomorúságommal. De nem akartam előtted elhallgatni, mert másnak úgy se mondhatom. Azért édes Miskám, szeressük egymást, míg lehet, s mindenek felett ne legyünk oly rest levelezők; mert a jövő isten kezében van. Jól teszed, ha ezt, a mit irtam, titokként megtartod; mert igen kritikus dolog.

     Remélem, hogy ti ˗ nőd és fiad, már egészségesek lesztek: adja isten, hogy úgy legyen! Ölelünk és csókolunk, kedveseim, mindnyájatokat, s ezzel maradok

                                                                                                                    Szerető barátod János

___________________________________

[1] képes kifejezést
[2] kétségtelenül
[3] teketória nélkül
[4] bátorság
[5] Károlyi Sámuel
[6] csillapító szereket
[7] etcetera: stb.