Nagy-Kőrös, 1858.02.24.

Édes barátom!

Kún Ábris sógora meghozta leveledet és köszöntésedet. Sietek válaszolni, nehogy úgy járjak, mint szoktam. Félre tett levélre ritkán adok választ, nem annyira hanyagságból vagy feledségből, mint ama fásultság miatt, mely tompa nyugalmából nehezen engedi magát felzaklatni. Aztán mit is irjon az ember? Legfölebb panaszkodni tudnék, de azt nem akarom, mert úgy sem használ.

     Én Debreczenből nem kaptam meghivást, de igenis, magán megkeresést, hogy, ha akarom, megválasztanak. Szépen megköszöntem az egész históriát. "Clitellas dumnodo[1] portem meas":[2] mindegy itt, vagy ott. Már itt megszoktam: költözzem ismét, ismeretlen viszonyok, emberek stb közé? Azt nem teszem. Anyagilag ott se várna rám jobb sors: szellemileg is mindegy.

     Kérdéseidet a mi illeti: a magyar nyelvet tanítom a 4 felső osztályban. Az ötödikben verstant és irálytant gyakorolnak. Semmi §-ok, semmi szabály nem taníttatik. Veszem az olvasókönyvet: egyik órán (két óra egy héten) verset, másikon prózát olvastatok. A vers olvasáskor figyelmezünk a formára: mérték, rím versalakok mind így gyakoroltatnak be. A mértékes versek begyakorlása tekintetéből egyet-egyet minden (: az olv.[asó] könyvben előfordúló:) alakból könyvnélkülöznek is. Igy jobban megragad. Fenszóval scandálják az osztály előtt. De hogy szajkó beszédhez ne szokjanak: ugyanazon darabot szavalva is felmondják. -- Különben, 2 hetenkint szaval is 3--4 fiú, általa választott, de nekem előre bemutatott darabot. Szinte[3] két hetenkint irnak otthon. Versre is adok fel tárgyat, buzdítom őket, de nem kényszerítek senkit, hogy verset írjon. Nem akarom bottal verni ki belőlök az isteni lángot. Nehány így is akad, és legalább a formákat ügyesen kezeli. Prósai felolvasáskor eleinte a mondat és körmondatok összefüggését veszem bonczkés alá. Ez a helyesség. Aztán jő az ékesség. Tropusok, figurák,[4] a mint valamelyik előfordúl, figyelem tárgyai lesznek. Ez utóbbi a költői felolvasásnál is történik. -- Szóval: metricai és stilisticai fejtegetés, szavalás, házi dolgozatok (: a nagyobb rész prózában ir) -- ez nálunk az V. oszt[ály] köre.

     A VI osztályban három órám lévén, kettőt irodalom történetnek, egyet szavalás, felolvasás, munkavisszaadás -- stb-nek -- szentelek. Éspedig ez osztályban, előre bocsátva az Ir.[odalom] tört.[énet] felosztását, a legújabb kort (1772) kezdjűk. Ez könnyebb a gyereknek, mint a zumtuchel,[5] vonzóbb is. Magolnivaló könyv, kézirat, itt sincs. Olvasókönyv Lonkai II.[6] -- Rosz ugyan, tele pápistasággal,[7] de nincs jobb. Elolvastatván az irók életrajzát: felkérdem, ki mit tartott meg emlékezetben? -- Aztán megint felkérdem más órán. Azzal nem törődöm, ha nem tudja, két, vagy három évig járt-e valaki iskolába: csak a főbb momentumokra, az irodalmilag is fontosokra szorítkozom. Kivonatot készíttetek az olvasottak és hallottakból magok által. Természetesen, az irodalmi állapotok általános rajzát, mi a könyvben nincs, kiegészítem szóval. -- Aztán minden iróból példát olvasunk. A nevezetesb könyveket, ha szerét tehetem, eredetiben ís felviszem s megmutatom. Sokat tesz a fiúra az, ha látja formáját, kötését, czimlapját legalább, valamely régibb munkának. Ily módon a VI osztály keresztűl megy a legújabb koron, -- a forradalomig. -- Censeálom[8] pedig őket összevissza tett kérdések, majd egyes irók működési körének felkérdése által.

     A VII osztályra marad az ó, közép és újkor. Pár ivnyi rövid extractust[9] adok kezökbe, hogy az összefüggést lássák, s fel tudják mondani. De a sulypont itt is a felolvasásokra esik. Begyakorlom a régi nyelvbe, a zumtucheltől kezdve, a mohácsi vészig. Zrinyiből bőven olvastatok, fejtegetve mindig. Munka szavalás, itt is foly. Hetenként van 3 óra. -- KK.[10] Lehet Lonkai I., de örömestebb adom kezökbe Toldi Példatárát.[11]

     A VIII. osztályban már nem kellene irod. történet. De tekintve, hogy némelyik oly gymnasiumból lépett ez osztályba, hol a magyar Lit.[eratura] Hístoriának [?] nevéről se hallott, vagy legfölebb Toldy irod.[alom] története első §-ait magolta be, s a középkorig se haladt: hogy az ilyen is tudjon az érettségi vizsgán valamit, a legujabb kort ismétlem. De nem annyi olvasással, mint a VI-ban, hanem rövid kivonatban, 3--4 iven összeállítva. Két órám kőzűl egyik erre fordíttatik -- és 3-4 hetenkint szavalásra, &c. -- Másik órán széptani elemzés foly. Nem szoros systematicus rendet követek, de a szép főbb osztályozását -- és a költészeti nemek megkülönböztetését kívánom. Oly alkalmazatt [!] aesthetica, mely minden művészetre kiterjed, vagy oly theoretica, mely csupán szemlélődéssel lakik jól, -- nem ily koru, olvasottságu ifjakhoz való. A szókat betanúlhatná, de az értelem éhen maradna.

     Latin nyelvet én csak az V. oszt.[ályban] tanítok: 6 órán. Egy óra stilgyakorlatok, a többi forditás. Fordítunk, resolválunk,[12] syntaxisra[13] figyelünk &c. Metamorph.[oses][14] és Livius. -- Stilust[15] irnak otthon, 2 hétben. -- Ilyen forma eljárás, és 5--6 óra van a többi felső osztályokban, az alsóbbakban 7--8 is. Latin nyelven fogalmazást egy osztálytól sem kívánunk, miután az érettségi vizsgán is elég, jól forditni magyarból latinra. --

     Látod-e, mily praegnans[16] kérdést tettél nekem? minden egyebet kiszorít a levélből, hátha még minden indebindéjét leirnám. A főbb vonalak ezek. Természetesen, nekünk nem kell nyilvános vizsgára szajkókat tanitnunk, mert az nálunk nincs, vagy csak pro forma.

     De azt még is megírom, hogy Szász K.[ároly] megházasodott, szegény. Virágvasárnap esküszik. Ő KúnszMiklósi pap, ha nem tudnád.

     Tompa, hosszú hallgatás után, csak mostanában írt nekem. Ugy látszik, nagyon leverte fia halála: egészen neki adta magát a csüggedésnek. Szegény Miska! míg baja nem volt, csinált: most, hogy van, épen nem birja elviselni. Miért nem csaljátok néha körötökbe?

     Az irodalmi patvarról bölcsen hallgatsz.[17] Jól teszed. Nem tudja az a boldogtalan kritika, mennyire elkésett? mennyire kinőtt alóla még Halász Dezső és Tubolyi Victor is? -- Aztán, ha mi -- nemes magyar nemzet -- feltaláltuk a fakilincset: bizonyosan fel fogunk találni, minden ünnepeltünk számára, egy-egy új aestheticát. -- Minek a tragoediába tragicum? minek a comoediába comicum? minek egység a cselekvénybe?, minek jellem a darabba? nem kell egyéb, csak költészet. S ezek mind nem költészet! Ezt tanitja Szegfi Mór. --

     De hagyjuk őket forogniok keserű levökben![18] -- Az én egészségi állapotom a régi. Fáradt, beteg lélek. -- Az enyéim jól vannak. Leányom már a nagyok sorában áll, noha elég kicsi most is. Fiam V. osztálybeli gymnasiasta, és örömemre mégeddig jó fiú, jól is tanúl. Én tompa egykedvűségben töltöm napjaimat -- s ez még jó, mert a felindulás rosszabbá teszi bajomat. -- Collégáim megvannak, húzzák a jármot velem együtt. De mi legalább nem czivódunk. Nyugdíj intézet pedig nálunk nincs. Akart lenni oly módon, hogy Tomori ő nga első örömében megigért 1000 pftot alaptőkéűl, melyhez mí is járultunk volna aztán. De mivel késöbb e tárgyban nagyot kezde hallani: a dolog elmaradt. Így alapszabályokkal sem szolgálhatok.

     És most barátom isten veled. Köszöntsd nevemben miskolczi jó barátimat, ismerősímet. Családom viszont üdvözöl. Én pedig ölellek tiszta szívvel

                                                                                                barátod

                                                                                             Arany János

________________________________
[1] helyesen: dummodo
[2] Terényi István fordításában: „No, akkor egykutya,  / Kinek szolgálok, míg terhet kell hordanom.”
[3] szintén
[4] képes kifejezések, szóalakzatok
[5] szümtükkel: a Halotti Beszéd harmadik szava
[6] Lonkay Antal: A magyar irodalom ismeretése a legrégibb időktől napjainkig. Olvasókönyv felsőbb tanodák használatára (Pest, 1855. I˗II.)
[7] katolikussággal
[8] ellenőrzöm
[9] kivonatot
[10] kézikönyv
[11] Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. (Ó- és középkor). Példatárral.  Pest, 1851.
[12] magyarázunk
[13] mondattanra
[14] Ovidius műve
[15] dolgozatot
[16] lényeges
[17] Gyulai Pál és Jókai Mór vitája
[18] Idézet Vörösmarty A vén cigány c. verséből