Ráckevi, 1880.08.24.

Arany-túra: Pest

Kedves Janka! Nagyapa sajátkezüleg válaszolna levelére s köszönné meg a „fenyves illatot”, de nem teheti.[1] Hogy miért? kitetszik az alábbiakból.

       Amit a lapok a szigeti rettenetes veszedelemről irnak, csak kismiska a valósághoz képest. Iszonyu volt azt látni, hát még átélni! A nagy fürdőházat felkapta a viz, mint pelyhet, s elvitte a sziget alsó végére; dolog lesz ezt onnan visszavontatni, pedig vissza kell, mert a forráskut előbbi helyén maradt. A hotel, melyben mi lakunk, a Dunába dőlt, természetesen azzal az oldalával, mely a Duna felől van; s igy mi alul estünk, honnan ugyan én, mint hires úszó, felrugtam magamat a viz szinére, nagymamát is a ruhája felvetette, de szegény nagyapa, ki már 40 nap óta fuldoklik,[2] nem birta meg rossz tüdejével az úszást s igy aztán a halak megették. Nagymama, a mint felvetődött, szerencsére egy úszó vaslemezbe kapaszkodott, mely a mosógép része lehetett; én pedig mellette úszva, nagynehezen ide Ráckevibe menekültünk, de szegény nagyapának már semmi fenyves illat nem használ.[3]

                                                                                                                  [Szél Piroska]

___________________________
[1] A tréfás levelet Arany írta, unokája, Szél Piroska szájába adva
[2] Szél Piroska egyik leveléből (1880): „a nyáron, melyet az idén is a Margitszigeten töltöttünk, nagyapa nagy beteg volt”
[3] Wohl Janka 1880. aug. 21-én fenyőillatú cseppeket  küldött Aranynak.