Arany János Tompa Mihálynak (1855)
[Nagykőrös,] Mihály napján 1855. [szeptember 29.]
Édes Miskám!
Jutott eszembe, hogy megszöktél névnapod elől: de mégsem menekszel gratulatiómtul; mert mire levelem a hanvai kétágu posta utján oda kerül, már bizonyosan rég hazaéhezel. Tehát ma van Mihály napja, és pedig Szent Mihály napja; mi rád annyival is inkább illik, mert Mihál is vagy (a micsodás) meg szent (?) is. Tehát „izéljünk no!” az az mi itt, ti pedig ott, kölcsönösen. Isten tartson meg, édes barátom, nem annyira magadért (mert köztünk mondva nem igen érdemled) mint az én kedves komám asszonyért (eszem az a jó lelkét), ki halálra búsulná magát éretted, és Gézubabáért, ki még sok czoczót szeretne kapni. Öleljétek koszorúba egymást, ti hárman; s ne feledjétek, hogy a hol ti hárman egybegyűltök ˗ mi is ott vagyunk köztetek.
Mennyivel több köt most bennünket hozzátok, mint azelőtt! Egyik emlék a másik után éled föl lelkünkben: egy szó, tréfa, kaland, egy kifejezés a Géza lexiconából stb. stb. mind megannyi kedves emlék; majd egyik, majd másik nyomúl az előtérbe, mint buborék a vízen: ˗ az ember egy buborékot kevés ideig lát ˗ de mindig új meg új születik az eltűnt helyett. Így vagyunk mi az emlékezettel; talán nem érezzük a jelent egész gazdagságában: de most, midőn már multtá lőn, hosszu időre el fog az bennünket táplálni.
Hogy megérkeztünk s szerencsésen érkeztünk haza, azt már előbbi (képzelem minő zavaros) levelemből tudni fogod. Én másnap Pestre rándultam, egy régóta asztalomon veszteglő levél következtében. A geszti kis poéta[1] ment Áfrikába, s el akart tőlem bucsuzni, de honn nem találhatott. A levél a grófnétól volt: mennyre földre kért, hogy fiát látogassam meg, Pesten lesz 22. 23. 24 sept. Én 24-én mehettem egy pár órára, de az is jól esett mind nekik, mind ˗ nekem.
Tehát, úgy szólva, csak 26-dika óta vagyok itthon. A censurák[2] véknyan folynak, azért nem volt mit sietni. Ha még egyszer Hanvára megyek, majd fogom tudni, mikép unassam meg magamat tökéletesebben. Varga collégát nagyon köszöntöttem nevedben; de a többi tiszteletet, mit az útra felszedtem, azon módon elhullatám: egy sem jut eszembe, az Erdélyién kivűl. Mentovics mostanig sem kapott Tomorytól példányokat. Leveledet Pesten Friebeiszhoz juttattam a praedikatióval együtt; valamint a Palóczi Ábris érczkarikáját is beküldöttem Kubinyihoz, mellékelvén annak historico-topographico-geographico-biographiáját. Köszöntöm Ábrist, de szivemből ˗ Szilágyi Sándor megvan s nagyon becsűli az eszedet, hogy Heine romanceróját megtartottad, csak azt sajnálja, hogy belé nem irhatta: „T. M. nak Sz. S.” ˗ Abba is teljesen belényugodott hogy Kazinczynál lévő könyveit Toldi utján meg fogja kapni ˗ borju nyúzó pénteken, úgy hiszem.
Ne feledd a levél papirokat Masznikon [?] elkészíttetni, ˗ maradván szerető barátod
AJános
U.i. Sokkal élénkebb a visszaemlékezés, mint sem azon jó hölgyeket és urakat, kikhez Gömörben szerencsénk volt, üdvözleni elmulaszthatnók. S itt első helyen áll a ti jó Recskynétek, ˗ Hanvay Károly úr, családjával, Darvas Pál úr & c.[ompánia] Péter urat expresse köszöntsd nevemben. Szóval, minden jókat. ˗
Azok között pedig, édes jó Miskám, ne feledd el megsugni az én kedves komám asszonynak, hogy mióta hazajöttünk, minden tárgy csak annyiban érdekes, vagy érdektelen előttünk, a mennyiben rátok emlékeztet, vagy nem. Soká lesz az, mikor mi ez emlékekből kibontakozunk ˗ s még nincs két napja, hogy Aranyné, midőn asztalfeletti komolysága okát kérdeztem, ˗ sirni kezdett, mint gyermek; kőrösi napjait összehasonlitván azokkal melyeket nem Kőrösön töltött. S ilyenkor hallgatunk, és gondolunk isten tudja, mit.
Vegyétek legforróbb ölelésünket és baráti csókjainkat a végtelenségig.
barátod
a tulnanírt.
A Julcsa bizonyitványát légy szives elküldeni.
______________________________
[1] Tisza Domokos
[2] vizsgák