Kőrös, 1858.03.19.

E szerint nagy bajban vagyunk, édes Karli fiam, mert a Shakspere [!] fordítás engem is Bank-Bánra [!] vezetett, a tiedhez hasonló szándékkal; s már napokat dolgoztam rajta -- pedig képzelheted, mi én nálam napokig dolgozni. E dolgozatok, ha most félbe szakadnak, egészen hiába történtek, mert, úgy szólva, csak a gépi része ez a dolognak: ötször hatszori át- meg átolvasás, a kornak historiai kutatása, extractusa[1] cselekvényeknek, jellemek összeállítása külön külön a darab szerint etc. szóval oly dolgok, melyeknek rajtam kivűl más nem veheti hasznát. Ha tehát megmaradsz szándékodnál, akkor én ezeket kénytelen leszek tűzbe vágni, mert veled futtatni nem akarok, sem téged lassú tollammal megelőzni reményem nincs. Az is megtörténhetnék, hogy téged lebeszélve, magam mégse lennék vele kész: s akkor kárhoztatnál, hogy a kincsőrző eb eljárását követtem.[2] Tégy tehát, a mint jónak látod, de mindenesetre megvárom barátságodtól, hogy tudasd velem eltökélésedet, nehogy még tovább is hasztalan fáradjak. Egyébiránt aligha Gyulai P.[ál] is e rétbe nem vágta kaszáját:[3] jó lesz tőle megtudni; mert tavaly nálam ilyen formát emlegetett: nem ugyan székfoglalónak, de hogy czélja e tárgyat kidolgozni.

     A mi kérésed illeti: igaz, hogy én, mikor a drámáról beszélek, szoktam Bánk Bánból -- de csak egy pár jelenetet -- felolvasni, leginkább azért, hogy a drámai nyelv erejéről (ellentétbe Vörösmarty lyrai nyelvével a drámában is) némi fogalmat adjak a fiúknak, hogy ott nem csak szépen beszélnek, szónoklanak, vagy odában felelgetnek egymással a személyek, hanem a nyelv a helyzethez, a személyek indulatához alkalmazkodik, azt festi, fejezi ki; s hogy a párbeszéd alatt a cselekvény is egyre halad, a jellem fejlik, majd egy, majd más oldalról mutatkozik &c.[4] szóval hogy a költői subjectivitás helyett teljes objectivitást látunk s több e féle. Hogy egy ily magyarázatos taglalása pár jelenetnek is eltarthat egy óráig, képzelheted: de ez oly elemi dolgok fejtegetése az aestheticában, mi egy tanúlóra nagyon fel fér: te azonban akkor sem vehetnéd hasznát, ha leírva volna. Bánkot, az egészet, magasabb aesth. szempontból iskolás gyermekek előtt fejtegetni<,> nem szoktam, mert a jók legjobbja is alig bir annyi előkészűlettel, hogy ily előadást kisérhetne. E szerint én neked semmi olyas jegyzetekkel nem szolgálhatok.

     Szilágyi Sándor ma tartja ünnepélyes bevonúlását Jeruzsálembe. Ő egy 18 ives monographiát irt Bánfi D.[énes] haláláról; melyben többek közt Bánfiról is szó van.[5] Szabó Károly is mozog: csak én maradok hátul. Ha most kiütsz a nyeregből, még ezután kell gondoskodnom tárgyról, a minek nem vagyok bőviben -- de még kevéssbbé [!] a munkabiró egészségnek. Lehet, hogy találok valamit, s elkészíthetem, lehet az is..... hogy mást teszek. Úgy is háborgat lelkiösmeretem, mióta hivatalos válaszomat beküldöttem.

     Shakspere most -- nyugszik. Egy pár felvonásra vittem, s úgy belé fáradtam az örök rímelésbe, hogy tökéletesen elakadtam. Nehéz igát vettem magamra, sort sorral, jambust jámbussal, rimet rimmel adni vissza: aligha ez igy kivihető. A "Dream"[6] felénél több rímel. Pihenésűl "John" királyt vettem elő[7] -- de csak valami harmadnappal ezelőtt; hanem furcsa! mit mond a magyar szégyellős publicum ennek első felvonásához, hol nem lehet simítani, mert alapjában indecorum?[8] Kemény minap itt lévén, azt kérdezte: ugy-e nem igen több 200 sornál az egész Shaksperben a mit ki kellene hagyni, mert különben sohasem juthat be a "salonokba" --? -- Tisztelem a salonokat: de hát Sh. első teljes forditása csonka legyen? -- Ez nagy kérdés, miről a forditó collegatus[9] még nem tanakodott. Hozd szóba, ha kezedre esik. -- No nem 200 sorról van szó, mert ehol János királyt ez első felvonás nélkül kellene adni, 4 felvonásban, hogy senki ne értse. (Hát még a "Measure for Measure!"[10] --)

     Ballagival közölni fogom illető soraidat, de még nem tettem, mert jegyezd meg, hogy én, leveled vételekor, rögtön irom e választ.

     Igazán szomorú, a miről tudósítsz, s teljes részvéttel osztozunk a családi szerencsétlenségben[11]. Csak az vígasztal, hogy az anya már nincs veszélyben. Tartsa meg az ég boldogságtokat!

     Ezek után fogadd, szeretett nőddel együtt, mindnyájunk legforróbb üdvözlését, s baráti jobbomat!

                                                                                                hived mindenkor

                                                                                                   AJános

________________________________
[1] kivonata
[2] Utalás Phaedrus I. 27. fabulájára (A kutya, a kincs és a keselyû). Terényi István fordításában: „(A fösvényekre illik és azokra, kik / Alantas, aljas módon lettek gazdagok.) / A földbõl embercsontokat kapart elõ / Egy eb, s eközben kincseket talált. Mivel / Szentségtörés esett a holtak lelkein, / Vad kapzsisággal sujtották az istenek. / Aranykincsét vigyázta étlen-szomjan õ, / Míg fel nem fordult. Arra szállt egy dögmadár, / S így szólt: »Bizony megérdemelted sorsodat, / Királyi kincsre vágyakoztál, te, aki / Utcán fogantattál, s szemét volt ételed.«"
[3] Gyulai Katona és Bánkbánja címmel 1860. okt. 29-én tartotta meg székfoglaló előadását az Akadémián
[4] etcetera: stb.
[5] Szilágyi Sándor Bánffi Dénes kora és megöletése címmel 1859. márc. 19-én tartotta meg akadémiai székfoglalóját
[6] Midsummer Night's Dream, azaz A Szent-Iván éji álom
[7] The Life and Death of King John, azaz János király
[8] illetlen
[9] társulás
[10] a Szeget szeggel
[11] "én ezelött egy hóval apja lettem, egy -- szegény feleségem iszonyu kinai közt halva született fiunak" (Szász Károly levele Aranynak, 1859. márc. 17.)