Nagy-Kőrös, 1857.10.03.

Kedves öcsém!

     Kaptam a pénzt és ˗ Laczit; mind a kettőt épségben, legkisebb fogyatkozás nekűl, kivéve a Laczkó fiam kalapját, mely „heu quantum alter ab illo”[1] ˗ amit elvitt. No de pár nap alatt ujat fog kapni s nem dől le a csonka torony. Különben maga nemcsak nem fogyatkozott meg, sőt erősen megnyúlt, ugyhogy mikor hétfőn este betoppant egy „’csés jó estével” alig ösmertem rá. Köszönöm szives gondoskodásodat a kölök iránt. Ha mindig így utazhat, milionaire[2] lesz belőle: elvitt öt forintot, meggazdálkodott és hazahozott 8-at! Ez persze az ővé. De legyen elég László öcsémről.

     Mint a fönebbi keletből látod, beléptünk a szorgalom idő küszöbén. Az ifjuság gyéren mutatja magát, de majd csak megszaporodik ˗ novemberig, mert itt olyan rend van. Egy tanulót, a kis Hajnalt ˗ fel is fogadtunk a házhoz.

     Látod-e már, mily nagy csapás lett volna Szalontára, ha e szünidőt ottlenn töltöm?! Ki ült volna Barabásnak 4 egész napig éjjel és nappal? Igazán, a dicsőség szép dolog ˗ de az ülést már kezdtem megúnni. A kép azt hiszem, jó lesz: de félek, hogy kissé vörösebbnek fogják találni, mint a minőnek engem rendesen ismernek. Barabás nem oka, ˗ mert én Pesten, a sok lótás-futástól többnyire oly vörös vagyok, mint a rák, úgyhogy azon tökmag szinű pesti urak nem győznek bámulni eléggé, hogy mily egészséges falusi kinézésésem van. Itthon, ha a szobában űlök, bizony sápadt legény vagyok én rendesen. Ezt a hibát lelhetik benne, egyebet nem gondolnám. A kép térdig ˗ de ülő helyzetben van ˗ Barabás hihetőleg kímélni akart, hogy ne álljak annyit, aztán meg az a katonai állás illik hősi személyhez, de magam forma tollrágó embernek jobb űlni. Jobb kézről iróasztal, könyvekkel, háttérben szinte kis könyvtár lesz látható ˗ de ebből akkor még semmi sem volt. Mezey szomszédot köszöntsd nevemben, és mondd meg neki ezeket; valamint azt is, hogy a sületlen jelentés a lapokban nem tőlem eredt. Én nem akartam a dolgot dobraütni, míg a kép el nem készűl, ˗ de óhatatlan volt, hogy meg ne tudják, mi járatban vagyok Pesten, s az ujdondász[3] sereg sietett kipletykázni. Perse, azt hallották, hogy szalontai jegyző voltam, ˗ de azt, hogy ott is születtem egyik se érte föl ököllel, s igy a hirdetés oly formán esett, mindtha a szalontai tanács notáriusi érdemeimet akarná megkoszorúzni. Ez is szép volna, ˗ de ha nem igaz.

     Pesten voltam vagy kétszer a vacatióban, nem nagy lelki épülésemre de annál több erszénybeli fogyatkozásomra. Különben itthon töltöttem a szűnidőt. Nem sok haszonnal, ˗ mert azt, hogy az olasz nyelvet, melyben el voltam maradva, annyira vittem, hogy Tassot elolvashattam s megérthettem, ˗ azt már én ˗ koromban ˗ nyereségnek se tekintem. Egyebet nem csináltam.

     Sokat kérdezgetünk Laczitól rólatok és a szalontai dolgok felől ˗ s ez nagy mulatság nekünk mostanában, noha Laczkó fiam nem a legközlékenyebb elbeszélő, ˗ az anyja sokszor harapófogóval szedi belőle a feleletet. Annyit azonban ő is állít, hogy közzénk vágyott ugyan, mint szüleihez egy kicsit, de Kőrösre épen nem vágyott s jobb szeretett volna Szalontán maradni. Sajnálom, hogy Janit meg se láthatta.

     Julinak a mult heteken sokat és erősen fájt a foga ˗ iszonyú éjeket s napokat töltött vele. Julcsi, most utolsó izben, Pesten volt velem, s ki pestezte magát egy időre. Pesti ujságúl hallom, hogy Emich és Szánvald ˗ par nobile fratrum[4] ˗ könyvárusok megbuktak és megszöktek. Az utóbbira már bizonyos, az elsőre is valószínű. Roppant összeg a bukás. Engem ez csak annyiban érdekel, hogy a Murányi vénusért, ha eddig nem kaptam semmit, eztán bizonyosan nem fogok kapni.

     Igaz, most veszem észre, mily háládatlan vagyok: majd elfeledtem megköszönni a szép sipkát. Hiába! a fejemen van most is, s a mi a fejen van, nem látja az ember. Kissé nagy volt, de már Julcsi összébb varrta s most épen jó. Köszönöm, kedves kis Vilmám,[5] ˗ isten neveljen téged, hogy mielőbb saját kis kezeddel kötött sapkát adhass. Mondjad papának: azt parancsoltam, hogy csókoljon meg az Arany bácsi nevében.

     Bezárom, édesim, tárgysovány levelemet azon szives kivánattal, hogy éljetek boldogúl és szeressetek!

                                                                                                                            Arany János

U.i. Juli köszöni a főzeléket ˗ de azt mondja, babot kár volt küldeni, mert itt is van bőven ˗ ellenben lencse semmi áron nem kapható. Tehát a köszönet főleg a lencsét illeti ˗ annak emeltünk kalapot, míg a babot közönyösen néztük.

_______________________________

[1] Quantum mutatus ab illo! (Vergilius: Aeneis (II.ének, 274. vers). Magyarul: „mily egész más, mint az a (Hectór)”
[2] milliomos (ejtsd: millioner)
[3] újságíró
[4] két jómadár
[5] Ercsey lánya