Arany-belépő Bodrogi Gyulával – videó

Pályáját néptáncosként kezdte, 1951–1954 között a SZOT együttes szólótáncosa volt. 1954-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1958-ban szerzett diplomát. 1958–1982 között a József Attila Színház tagja volt. 1975 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1982–2001 között a Vidám Színpad művészeti igazgatója és rendezője volt. 2002-ben a Vidám Színpad örökös tagjává választották. 2002-től szabadfoglalkozású. 2003-tól a Nemzeti Színház művésze.

Emlékezetes alakítást nyújtott többek között a Szókimondó asszonyság, az Imádok férjhez menni, az Egy szerelem három éjszakája, A kaktusz virága, a Koldusopera, a Szomorú vasárnap, a Charley nénje, a Kabaré című darabokban.

Moziban 1957-ben tűnt fel a Külvárosi legenda című, Máriássy Félix rendezte filmben. Emlékezetes filmje volt a Házasságból elégséges (1961), a Hattyúdal (1963), a Húsz óra (1965), a Tanulmány a nőkről (1967), a Fuss, hogy utolérjenek! (1972), a Szépek és bolondok (1976), és a Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? (1980).

Temperamentuma, fiús bája, rendkívüli tánctehetsége hosszú időre a zenés vígjátékok állandó hősévé avatta. Jellemformáló készségét, sokoldalú színészi képességeit inkább a film, ill. más színházak kísérletezőbb kedvű rendezői aknázták ki. Ezekben az alakításaiban már ott rejlettek a későbbi karakterváltás csírái. Megtört, esendő kisemberek, hétköznapi tragédiák elevenednek meg az érett színész játéka nyomán. Sikeres színházvezető, emellett rendez és koreografál.

Eddig két könyve jelent meg: A vadász néha főz is – vadásztörténetek, receptek című könyv 1993-ban, majd az Irka firka 2009-ben.

Több hangoskönyvben is közreműködik – főleg mesekönyvekben, de a gyerekek csak Süsüként emlegetik.