Dal fogytán  

 

Függ már szögén a hárfa; –

Kapcsos könyvem bezárva

   Mint egy koporsó.

Ujjam nehéz a húron,

A verset únva írom:

   Ez tán utolsó.

 

Mi haszna is, mi haszna

Kél egyhangú panaszra

   Belőlem a dal?

Még majd szememre lobban:

„Közöld, ha ily bajod van,

   Az orvosoddal!...”

 

1877.11.29.