Pest, 1867.06.15.

Nagyméltóságu Báró,

Magyar Királyi Belügyminister Úr!

     Meghatva értesűltem Nagyméltóságodnak Budán, folyó hó 11-én 2366 elnöki szám alatt kibocsátott, de hozzám csak ma érkezett hivatalos leveléből, hogy Ő császári és apostoli királyi Felsége, magyar királylyá történt dicső megkoronáztatása alkalmából, folyó hó 9-én kelt legfelsőbb elhatározásával, irodalmi csekély működésemet legmagasabb figyelmére méltatni s annak elismeréseül nekem a Szent-István rend lovagkeresztjét, dijmentesen, legkegyelmesebben adományozni méltóztatott.

     Egy boldogabb időszak tanújelét látom ebben is a fejedelmi hatalommal kibékült nemzetre, és különösen a magyar irodalomra nézve, melynek egyik ágát, tehetségem szűk határai közt, müvelni én is törekedtem. Teljesen átértem, hogy itt nem annyira egyéni, mint az irodalomnak szánt kitűntetés forog fenn; melynek személyemről elhárítása azonfelül  kellemetlen zavaró hang gyanánt elegyednék a király és nemzet között oly szerencsésen helyreállt harmoniába.

     Azonban, Kegyelmes Uram! azt nem tekintve is, hogy midőn az irodalom és tudomány ily legmagasb kegy általi kitüntetéséről van szó, én mint azok képviselője semmi jogon nem szerepelhetek: eddigi életem egész folyama, egész viseletem, házi és anyagi körűlményeim oly sekélyes egyszerűséget mutatnak fel, hogy azzal e rangbeli kegyteljes megkülönböztetés a legélénkebb contrastot képezi, kivesz mintegy saját énemből, s életemet önmagával meghasonlásba ejti. Én, a nép fia s igénytelen dalnoka, –ki a győzelem bizonyosságával már két izben (1861 és 1865-ben) utasíték vissza országképviselői mandatumot a nép kezéből, – valóban, benső önállásom sérelmének látszata nélkül, felyülről sem fogadhatom el e kitüntetést.

     Esedezem azért alázatosan, méltóztassék Ő császári és apostoli királyi Felségénél, jobbágyi hódolattal párosult legmélyebb hálaérzetem tolmácsolása mellett, olymódon közbenjárni, hogy e legkegyelmesb adományozás, habár egész csendben is, minden további foganat nélkül maradjon.[i]

Ki mély tisztelettel vagyok

Pesten, 1867. jún. 15-én

                                          Nagyméltóságodnak           

                                                                                  alázatos szolgája

                                                                                      Arany János

_______________________

[i] Arany kérése sikertelen maradt: neki, mint az Akadémia titkárának, el kellett fogadnia a nem kívánt kitüntetést.