A Hallgatni Aranyt! projekt nem marad meg a virtualitásban, hamarosan különböző intézményekbe látogatnak a résztvevő művészek, köztük Szatory Dávid, akivel a felolvasás nehézségeiről is beszélgettünk.

– Te hogyan érzékeled, mennyire van reneszánsza a versmondásnak vagy a felolvasásoknak?

– Versprojekt talán kevesebb van, de az Arany-év miatt szerencsére jobban fókuszba került ez a műfaj. Mostanában elég sok felolvasó-színházi munkában vettem részt, ami számomra azt mutatja, hogy a közönségben igény van arra, hogy a színdarabok mellett verseket, leveleket, naplórészleteket halljon, akár élőben, akár felvételről. Ezért várom, hogy eljussunk a Hallgatni Aranyt! projekttel jórészt vidéki iskolákba.

– Sokan azt képzelik, felolvasni rettenetesen könnyű, mert ott a szöveg, amit nem is kell megtanulni, nem kell különösebben játszani…

– Ha csak ennyin múlna! Egy felvételnél nyilván megvan az a könnyebbség, hogy az ember addig gyűri a szöveget, amíg jó nem lesz. Érdekes tapasztalat, hogy egy betanult szövegben kevesebbszer bakizik az ember, mert az agya, a szája már rá van állva, míg a felolvasásnál, még akkor is, ha már sokszor olvasta, ez gyakrabban előfordul. Én nagyon szeretem a felolvasásokat. Ha színész partner nincs, a szöveg a társ. A Hallgatni Aranyt!-ban kaptam egy levelet, amit Arany Petőfinek írt egy falu leégéséről, ami hihetetlenül mozgalmas írás. Az akciódússága, a drámaisága sok játékra adott lehetőséget. A Koldus-ének szintén nagyon hálásan mondható. Tele van szélsőséges indulattal, dühvel, keserűséggel, olyan érzelemmel és tartalommal, ami tökéletesen érthető ma is.

Amikor magában olvas az ember egy szöveget, műfajtól függetlenül, kizárólag a saját örömére, nem munkából, nem felkészülésből, szerencsés esetben akkor is magával ragadja a szerző. Ily módon nem lehet kívül maradni sem egy versnél, sem egy levélnél: szükség van a színészi beleélésre akkor is, ha előadod, és akkor is, ha csak felolvasod a művet.

– Mennyire áll hozzád közel Arany? Mennyire volt jelen a költészete a te privát versrepertoárodban?

– Nem vagyok az a színész, aki rengeteg verset tud betéve, ilyen értelemben nincs versrepertoárom. Arany nem volt meghatározóan jelen az életemben, de nem azért, mert nem tartom őt nagyra, hanem azért, mert sosem volt egyetlen kedvencem. Vannak írások, versek, amik közelebb állnak hozzám, de nem a szerző, hanem a gondolat miatt.

 

Szatory Dávid - fotó: Éder Vera / MMA