Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Nemzeti Színház tagja, továbbá a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti tagozatának vezetője. Az ő tolmácsolásában hallhatjuk a költő Epilogus és Fiamnak című verseit. 

– Mennyiben más egy színész számára a versmondás egy szerep eljátszásához képest?

– Nem nevezném más feladatnak, a rádiójátékok során is szerepeket játszunk. Ez is egy színészi munka, de nyilván tömörebben kell fogalmazni, az adott keretek között kell felépíteni azt a drámai ívet, amire egy színpadi szerep esetében akár az egész este a rendelkezésünkre áll.

– A versek előadásához ugyanúgy fel tudja használni a saját tapasztalatait?

– Természetesen, egy költeményben is történhetnek drámai fordulatok, karaktereket, érzelmeket keltünk életre. Ilyen értelemben van egy közös nevezője a színpadi létezésnek és a rádiós munkának, mindkettőben valami igazat kell megjelenítenünk, nem teszünk különbséget a kettő között.

– Közel áll önhöz Arany János költészete, személyisége?

– Arany személyiségjegyei közül a sok-sok kételkedést emelném ki: helyes-e, amit az ember csinál? Ilyen szempontból rokonnak érzem magam vele, de valójában ő akkora klasszikus, hogy eddig soha nem gondolkodtam el azon, lehet-e bennünk közös. A költészete pedig a fantasztikus nyelvi bravúr miatt vonz. Milyen csodálatosan tudott magyarul, micsoda szókinccsel rendelkezett – szerintem a kortárs írók szókincsét is kenterbe veri. És persze fontos a zeneiség is, amit Arany létrehozott. A versei könnyen tanulhatók, mert a rímek, a lendület és a zene beleivódik az ember fülébe.

– Arany János mellett mely szerzőink műveit lenne érdemes hasonló módon elérhetővé tenni?

– Nagyon örülnék, ha sorra vehetnénk évfordulótól függetlenül a nagy költőinket, Vörösmartytól kezdve Babitson át Adyig, József Attiláig, egyre közelebb kerülve a kortárs irodalomhoz. Persze ez óriási munka lenne, kifogyhatatlan kincstár, de minden alkotónk megérdemelné, hogy az életművét közkinccsé tegyük ilyen jeles szereplőgárdával.

 

(fotó: MMA/Éder Vera)