Kubik Anna Jászai- és Kossuth-díjas színművész, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja. Egy generáció televíziós versműsorokból, különösen a Lyukasórából ismeri a költészethez való különleges vonzódását, egy újabb generáció pedig a Hallgatni Aranyt! által kap lehetőséget arra, hogy megismerje azt a semmihez nem fogható, értő tolmácsolást, ami rá jellemző. De vannak még szerencsésebbek is: ők tőle tanulhatják a versmondást. Hallgassa meg Kubik Anna tolmácsolásában Arany János verseit ezen a honlapon!

– Egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy „Nagy versnél biztos kell egy év, míg érlelődik, és csak amikor a véreddé válik, akkor lehet vele kiállni.” Most milyen érzésekkel ült a mikrofon elé?

– Így verset mondani természetesen egész más, mint közönség előtt. Ahhoz valóban kell a hosszabb érlelődési folyamat. Most könnyebb dolgom volt a kapott versekkel, mert mindkettőt régről ismerem. A Mátyás anyját olyan régről, hogy több sora szállóigévé vált a családunkban. A Szózatra a címével is utaló Rendületlenül pedig az erőt adó, mély hazaszeretet megfogalmazása miatt kedves számomra.

– Mekkora bátorság kell a versmondáshoz?

– Nagy. Amikor verssel áll ki az ember, egyedül van a pódiumon, s nincs a szerep, és annak az igazsága, annak a motivációi, amibe lehetne kapaszkodni, a másik oldalról viszont épp ez benne a szépség, ez teszi személyessé. A versnél csak az működik, amit mi szeretnénk. A műsoraimhoz mindig személyes verseket választok, olyanokat, amelyek nekem sokat jelentenek, olyan dolgokról szólnak, amelyek engem foglalkoztatnak, és az a tapasztalatom, a közönség ezt értékeli, és nem csupán érdeklődést mutat, hanem a bizalmába is fogad. Ezt próbálom átadni azoknak a gyerekeknek is, akikkel a csíkcsomortáni Székelyföldi Varga Sándor Versmondó Táborban immár nyolcadik éve dolgozom.

– Arany költészete, személyisége mennyire áll közel Önhöz?

– A legnagyobb magyar költőnek tartom. Lenyűgöző a műfaji sokoldalúsága, a nyelvi és témagazdagsága! Annyi mindent köszönhetünk neki a balladákon át a lefordított Shakespeare-drámákig. Népköltészetünket tiszta forrásként élesztette újjá verseiben, igazi családi költő, akinek az életművéből minden életkorban találunk megfelelő verset. A személyisége különösen közel áll hozzám: magánéletéről kevéssé kitárulkozó, szemérmes ember volt, finom, derűs humorral megáldva, s élete végéig hiteles maradt.

 

(fotó: MMA/Éder Vera)