Jordán Tamástól két jelentős verset, az Őszikéket és a Vojtina ars poeticáját, valamint egy Gyulai Pálnak írt levelet ismerhetnek meg a Hallgatni Aranyt! projektben. A színész-rendező-színházigazgatót a legtöbben József Attila verseivel kötik össze, azt azonban kevesen tudják, hogy Arany Jánossal Madách Imre révén különleges viszonyt ápol.

– A YouTube-on keresgéltem az Ön versfelvételei között, és szinte csak József Attila-műveket találtam, verseket prózában és zenével, a Szabad ötletek jegyzékét. Tényleg nem mondott eddig Arany-verset, vagy csak nem töltötték még fel a videomegosztóra?

– Nagyon szeretem Arany verseit, de eddig valóban elkerültük egymást. Csak a véletlen számlájára írom, mert nagyon nagy költőnek tartom.

– Egy interjúban úgy fogalmazott, „Nem József Attilát akartam népszerűsíteni, nem is szorul rá.” És Arany?

– Nem vagyok elég tájékozott abban, hogy az olvasók körében mennyire népszerű Arany, de abban biztos vagyok, hogy sokan ismerik a verseit, a Toldit. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy Az ember tragédiájához milyen sok és milyen fontos köze van. Kétszer is rendeztem Madách drámai költeményét, és ekkor, a felkészülés közben derült ki számomra, Arany mennyire rajta hagyta a keze nyomát Madách kéziratán fizikailag is, mennyi javítást eszközölt benne. Ha jól emlékszem, a 4000 sorban 5000 Arany-javítás található, és ez nem csupán a helyesírási vagy a stilisztikai hibákat érintette, hanem olyan átírásokat, amelyekből azóta szállóigék lettek. Ilyen például az „Ember, küzdj és bízva bízzál” is.

 – Vajon miért fogadta el Madách ezeket a változtatásokat? Kizárólag Arany irodalmi életbeli tekintélye miatt?

– Leginkább a tekintélye, mivel Arany köztiszteletben álló személyiségnek számított. Madách bizonytalan volt, nem is volt annyira birtokában a magyar nyelvnek, mint Arany, és nagy örömmel vette a segítséget, fogadta el a javaslatokat. Bálint Andrásnak van egy kiváló Arany-estje, abban az Arany–Madách-viszonyt hosszan taglalja.

– A Hallgatni Aranyt! keretében az Ősszel mellett a Vojtina ars poeticáját is hallhatjuk Öntől. Ha választhatott volna, akkor is ezt választotta volna?

– Lehetséges, mert olyan jó malíciával beszél a korabeli közállapotok viszonyairól, általában a kultúra és az irodalom szerepéről, ami akár ma is érvényes.

 

(fotó: MMA/Éder Vera)