A madárfüttyről szóló anekdota először a török meseirodalomban tűnik fel, majd a középkorban egy olasz pap eleveníti fel. Ezután már több európai nép folklórjában megjelenik (francia, német), mígnem Arany is felfigyel rá, és kiváló lehetőséget lát arra, hogy ne csak erkölcsi tanulságot, hanem történelmi példát is állítson a magyarok elé.
A vers 1854-ben keletkezett. Ezekben az években Arany János Nagykőrösön tanít. Itt születnek híres balladái (Szondi két apródja, A walesi bárdok). Versei a nagykőrösi korszakban még tele vannak fájdalommal a szabadságharc bukása és a szeretett barát – Petőfi – elvesztése miatt.
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
Ebben a korban veszi kezdetét Magyarországon a pártok kialakulása. Arany azt szerette volna bemutatni, hogy két veszekedő fél közül mindig a harmadik jár jól. A vers egy példázat: amíg a magyarok egymás között veszekednek, amíg megosztottak, és nem tudnak közösen egy célért harcolni, addig csak a bécsi udvar jár jól.
Forrás: users.atw.hu/heniheni
A fülemile című versben Arany János arra az esetre is utal, amikor Mária Terézia a királyi személynököt kérdőre vonta, hogy igaz-e hogy ajándékot fogad el a peres felektől? Igaz válaszolta a bíró, de hozzátette, hogy mindkét fél ajándékát ugyanabba a zsebébe csúsztatja, így nem tudja melyikük mennyit adott:
Mignem a biró, haraggal
Ráütvén a két zsebére
S rámutatván a két félre,
Törvényt monda e szavakkal
A szegény fülemilére:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.
Forrás: Horváth Attila: Arany János jogi esetei
