A Tiszahát az Alföld észak-keleti sarkában, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Tisza jobb- és bal partján terül el. Ma részben Szlovákia, Ukrajna és Románia területéhez is tartozó tájegység.
A táj felszínét évszázadok alatt az itt lévő folyók mederváltozásai, üledék-felhalmozásai során kialakult 1,5-3 méter magas folyóhátak tagolják. Ezeken alakultak ki az emberi települések és alakult ki a szántóföldi gazdálkodás. Ártéri erdői és lápos-mocsaras területei ma már ritkaságnak számító növények – tőzegáfonya, tavaszi tőzike, vidrafű, kárpáti sáfrány – és védett állatok – elevenszülő gyík, fekete gólya, darázsölyv – otthonai.
Épített örökségét Árpád-kori templomok, fa haranglábak, zsuppal és taposott szalmával fedett parasztházak és ódon kúriák képviselik.
Négy fő része; a Szatmári-Tiszahát, a Beregi-Tiszahát, a Szabolcsi-Tiszahát és az Ungi-Tiszahát.
A Szatmári-Tiszahát magyarországi területe a folyó bal partszegélyén Tiszabecstől Záhonyig terjed. Tiszabecs és a csónakos fejfás temetőjéről és Kölcsey síremlékéről híres Szatmárcseke közt a Tisza a határfolyó. A Nagyar határában a Tisza és a Túr egybefolyásánál álló, öreg, kocsányos tölgy alatt született Petőfi Tisza című verse. Ismert nevezetessége a Túristvándi vízimalom is.
A Beregi-Tiszahát a folyónak a Szatmári-Tiszaháttal szemben fekvő jobb partja a Kárpátaljai -Alföld déli és keleti részén terül el. Nevezetes települései többek között Esze Tamás szűkebb pátriája Tarpa, az Árpádkori református templommal bíró Tákos és Csaroda, vagy a hímzéséről és kastélyairól ismert Beregsurány.
A Szabolcsi Tiszahát a folyó bal partján az 1882-83-ban történt vérvádper kapcsán ismerté vált Tiszaeszlártól a régészeti parkjáról és gyógyfürdőjéről nevezetes Polgárig tartó részt foglalja magába.
Az Ungi Tiszahát a Tiszától északra a történeti Ung megye - ma Ukrajnához illetve Szlovákiához tartozó - a Latorca, Laborc és az Ung folyók közötti, a folyók élő és holt medrei által erősen tagolt terület. Központja Nagykapos (Szlovákia), nevezetes települése Csap (Ukrajna).
