Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
A törökverő Hunyadi János utoljára 1456. június 22-én tartózkodott temesvári kastélyában. Innen ment el Nándorfehérvár megvívására, majd a dicső győzelem után augusztus 11-én meghalt. Halála után a temesvári ház átszállott özvegyére Szilágyi Erzsébetre.
Hunyadi János halála után az ország nagyon rövid idő alatt káoszba süllyedt, V. László király és a főúri pártok polgárháborús viszonyok közé lökték az országot. A nagy törökverővel sírba szálltak a Balkán felszabadítására tervezett keresztes háború tervei, és ismételt lendületet kapott a főúri ligák gyilkos hatalmi harca. Az egyik oldalon a nagyhatalmú báró, V. László király gyámja, Cillei Ulrik és Garai László állt – a másikon a Hunyadi fiúk és Szilágyi Mihály.
Nem volt kérdés, hogy Hunyadi János halálával ki kerül lépéselőnybe. A király Futakra hívott össze országgyűlést, ahová haddal érkezett: Hunyadi Lászlót, a család ifjú fejét itt lemondatták a Hunyadiak által kezelt királyi birtokokról és várakról, az országos főkapitányi tisztet pedig Cillei Ulrikra ruházta az uralkodó.
Ezzel nyilvánvalóan eldőlt a bárói ligák közti erőegyensúly, de Hunyadi nem adta fel. A király és kísérete 1456. november 8-án jelent meg Nándorfehérvár átvételére, de fegyveresei nem léphettek be a várba. A hangulat békés volt, amíg a másnap reggeli miséről ki nem hívták Cilleit sürgős ügyek elintézésére hivatkozva.
Ekkor alakult ki a szóváltás, amely során Hunyadi és Cillei is fegyvert rántott, a végén pedig Cillei holtan rogyott össze.
A király megijedt, és Hunyadi Lászlóra ruházta az országos főkapitányi címet, visszaadta a korábban átadott birtokokat. Az uralkodó bármit megtett, csak hogy szabaduljon. Bárhogy nézzük, akár véletlen volt, akár eltervezett merénylet, Cillei halála érzékeny veszteség volt az országnak, a véres incidens pedig több szövetségest elfordított a Hunyadi-klántól.
Nem véletlen, hogy 1456. november 23-án Szilágyi Erzsébet Temesváron írásos ígéretet csikart ki a hazafelé tartó uralkodótól: Cillei haláláért bosszút állni nem fog.
Anyai nagy szeretetét gyermekei iránt éppen az mutatja, hogy mint Magyarország kormányzójának özvegye és a várpalota úrasszonya a kapu alatt térdre borult az ifjú király előtt s úgy kérte őt, hogy fiai iránt kegyelmes legyen és ne bosszulja meg rajtuk Cillei halálát.
László király fölemelte a térdeplő úrnőt, kegyelméről biztosította s letétetvén véle a gyászruhát, gazdag aranyhímzetű bíbor díszruhával ajándékozta meg, mert – úgymond – „nem illik gyászruhát viselni azon férfiúért, ki most ment át az életre, ki Magyarországot a szent vallásnak és nekem megtartotta”.
1456. évi november végéig volt a király Szilágyi Erzsébet vendége. A palotában pompás lakomákat rendeztek, vadászatokat, kéjkirándulásokat tartottak, énekkel, tánczczal, lovagjátékokkal töltötték a napokat. S hogy a gyanakodás és neheztelés minden nyoma elsímuljon, László nov. 23-án a várpalota kápolnájában szentmisét szolgáltatott, az oltár előtt a két Hunyadi-fiút megölelte és megesküdött, hogy megbocsájt nekik. Átölelte Hunyadi János özvegyét is, őt anyjának, fiait testvéreinek nevezte s velük együtt vette magához a szent ostyát.
A béke persze ezzel csak látszólag állt helyre. A király környezetében csoportosuló főúri liga nem volt hajlandó elfogadni a helyzetet és bosszúért kiáltott.
Meggyőzték a királyt, hogy Hunyadi László az életére tör, koronáját akarja. És tőrbe csalták: Budára hívták haditanácsba, a török elleni keresztes hadjárat megszervezésére. Az udvarban azonban nem tanácskozás, hanem per várta, a vád felség-árulás volt. Szokatlanul gyorsan, három nap alatt bűnösnek találták, és 1457. március 16-án a budai Szent György téren lefejezték. Mátyást fogolyként Bécsbe, majd Prágába szállították.
Megszegett esküjének első évfordulóján, 1457. november 23-án az ifjú uralkodó váratlanul elhunyt. Persze sokan azonnal merényletre gondoltak, de ma már tudjuk: az alig 17 éves fiú, hazánk második Habsburg királya leukémiában szenvedett. Szinte gyerek volt még, egész életében a főúri érdekcsoportok rabja és játékszere.
Önálló uralkodásra nem nyílt alkalma, nem tehetett ő valójában sem az esküszegésről, sem Cillei, sem Hunyadi haláláról. Őt is ugyanaz gyötörte, mint a török fenyegette országot: önérdek, széthúzás, belviszály.
Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai- TEMESVÁR/arcanum.hu és Bihari Dániel, 24.hu
Zichy Mihály illusztrációi az V. Lászlóhoz:
Közzétette: Magyar Állami Operaház
Közzététel: 2012. szept. 6.
Részlet a Magyar Állami Operaház 2004-es előadásából.
