Arany Petőfihez hasonlóan jól rajzolt, sajnos kevés grafikája maradt meg az utókornak. Itt egy gyerekkori játékot örökített meg, nem csak versben, de vizuálisan is. A színben fölaggatott, néma tökharangra maradandó élményként emlékezett a költő, hiszen már idősen, 1877-ben írta - rajzolta meg a fővárosban ezt a korai kis szalontai epizódot a Naturam furca expellas című versben.
A vers címe Horatiustól vett idézet: „Naturam furcâ expellas tamen usque recurret.”, azaz „A természet, ámbár időre, órára / Elkergettethetik, megtér nemsokára” (Kis János 1833-as fordítása).
A vers egy bizarr gyermekkori "tökharangos" élményhez kapcsolja a költői hivatás vállalását, és megfordított csattanóként ugyanebből vezeti le az eszményeken túljutott öreg költő ragaszkodását mesterségéhez: az Őszikék írását. Némely értelmező Baude‐laire-rel hozza összefüggésbe ezt a verset. Forrás: elte.hu
"A harang sajátos mechanikai lengőrendszer, lényegét tekintve egy ún. kettős inga. Méretei és felfüggesztésének módja oly nagymértékben befolyásolják működését, hogy pl. a kölni dóm nagyharangján végzett vizsgálatok szerint a harang akár néma is maradhat, ha a harangnyelv súlypontja egybeesik a harang ún. lengésközpontjával."
Forrás: Kármán Tódor–Maurice A. Biot: Matematikai módszerek műszaki feladatok megoldására. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 1967. 246–248. p.
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
