Arany huszonhárom éves volt, csinos, jónövésű férfi, komoly, megbízható ember, olyan, akiből a „köztiszteletben állók” válnak. Ercsey Julianna bájos, szerény, jó hírű leány volt, némi hozománnyal, olyan hajadon, akiből példás háziasszonyok és családanyák lesznek. Magántanítványa, Rozvány Erzsi édesanyja is pártfogolta Arany házassági tervét.
Aranyné írta róla utóbb: „...felejthetetlen előttem, ki életemben, idegen létemre, legtöbb jót tett velem – mint fiatal, árva leánynak, kinek senkije sem volt, pártfogóm és oltalmazóm a mások bántalmai ellen.”
1840-ben Arany megkapta Szalonta másodjegyzői állását, s ez év november 19-én feleségül vette Ercsey Juliannát. November 19-én tartották meg az esküvőt, s költöztek új otthonukba, amelyet a költő Sára nénje hozott rendbe, s bútorozott be tiszta egyszerűséggel, barátnői segítségével. 1841 végén született az első gyermek, Juliska; 1844 elején a második: László. Házasságuk, mely „lelki friggyel” kezdődött, mindvégig példásan harmonikus maradt.
Forrás: Keresztury Dezső: Mindvégig Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1990
