Arany János 1817. március 2-án született Bihar megyének ma Romániához tartozó, Nagyszalonta nevű községében, egy kis bogárhátú házat és kevés földet birtokló család tizedik gyermekeként. Arany János születésekor földműves szülei, Arany György és Megyeri Sára már egyáltalán nem fiatalok, hívő református vallásúak. János fiatal korától tisztes szegénységben, de békés és csendes környezetben nőhetett fel. Egészen korán, három - négyéves korában szüleitől tanult meg írni, olvasni, hamuba írt betűk segítségével.
János születésekor kilenc testvére már halott. Csak egyetlen leánytestvére, Sára él, régen férjhez ment, már gyermeke is volt. A hajlott korú szülők minden tőlük telhetőt megadnak kései gyermeküknek, aki részint lelki alkata révén, részint a féltő gondoskodás következében zárkózott, túlérzékeny s magába forduló lesz.
Apjától hall először a hajdúság mondáiból, melyek előkészítik későbbi érdeklődését a történeti epika iránt. Szalontán csodagyereknek számít, mert sokat olvas, főleg XVII.-XVIII. századi műveket. A régi magyar nyelv annyira mélyen hat rá, hogy később sokáig idegenkedik a nyelvújítástól és a romantikától.
Forrás: elte.hu, wikipedia.org
Születtem N.[agy] Szalontán, Biharban, 1817. A napra nézve nem vagyok egészen tisztában. Szüleimtől mindig azt hallám, hogy azon vasárnap volt az, melly Gergely és József nap, tehát mart.[ius] 12-19 közt esik, (ezért előbb Józsefnek is akartak keresztelni. Hogy jutottam a János szép névhez mégis, nem tudom.). s ki lehetne számítani, hanyadikra esett 1817-ben azon vasárnap - de később keresztelő levelem az anyakönyvből kivonatván, megütközve láttam, hogy mart.[ius] 8án már meg is kereszteltettem s így szüleim tévedhettek, s tekintve a szokást hogy nálunk 8-d napra keresztelnek a születés után s nálam sem volt ez alól kivétel, mart.[ius] I. gondolom a napot megállapithatni. Egyébiránt apám kevés földdel s egy kis házzal biróföldmives volt. Apám György, anyám Megyeri Sára. - Szüleim már mind ketten öregek, mikor születtem, s én egyetlen fiok, a mennyiben legidősb leányok már régóta férjnél vala, (nálam annyival korosb hogy első gyermeke velem egykorú) a többi számos testvéreim pedig, kik közül én egyet sem ismerék, előttem mind elhaltak. Igy hát én valék öreg szüleim egyetlen reménye, vigasza, szerettek is az öregség minden vonzalmával, mindig körükben tartottak, és rendkívűl vallásosak lévén, e hajlam rám is korán elragadt: az ének és a szentirás vonzóbb helyei lettek első tápja gyönge lelkemnek, s a kis bogárhátu viskó szentegyház vala, hol fülem soha egy trágár szót nem hallott - nem lévén cseléd vagy más lakó, mint öreg szüleim és én. Azt hiszem, hogy a kora komolyság ettől van kedélyemben. Testvéreim nem voltak, más gyermekkel ritkábban volt játszani alkalmam, természetes, hogy a lélek komolyabb irányt vőn. E mellett tanulékonyságom a szalontainagy világbannémíleg szokatlan jelenség gyanánt tűnt fel. A zsoltárokat, a biblia vonzóbb történeteit - emlékezetem meghaladó idő előtt, hallásból már elsajátitottam, - alig 3-4 éves koromban apám, ki értelmes, irástudó paraszt ember volt, - hamuba irt betűkön megtanita olvasni, ugyhogy mire iskolába adtak, hova módnélkül vágytam, s a mi nem erős testalkatom s a szülék féltékenysége miatt csak 6-ik esztendős koromban történt, már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is birtam, természetesen olly könyvekben, mellyek kezem ügyébe kerűltek s mellyekhez inkább vonzódtam, mint bibliai történetek, énekek, a ponyva irod[alom] némelly termékei etc. A tanitó, megpróbálván, rögtön, a mint felvittek, elsőnek tett osztályában, s e helyet folyvást megtartottam. A többi tanítók, s a növendékek a nagyobb osztályokból, sőt külső emberek is, csodámra jártak, s én nem egy krajcárt kaptam egy vagy más productióm jutalmául. (Többek közt apám, ki diákos ember is volt egy kissé, a latin Paternostert és Credot, az egyes szavak értelmét (Jacotot modorában!) magyarázván meg csak, betanitotta volt - ez volt productiómban a legnagyobb csoda. Az iskolázás folyvást kitűnő sikerrel haladt előre (Szalontánperse, hol I rector és 5 altanitó alatt, úgy nevezett particula volt s lehetett végezni poesist, rhetoricát) de a mellett minden könyv, a mi kezem ügyébe kerűlt, mohó vágygyallőn felemésztve. Gvadányi, a Hármas historia (Halleré), Erbia, s több e féle dolgok, Decsi Osmanographiája, Fortunatus s mit én tudom miféle grapsák a ponyva irodalom egész özönével együtt, az egész városban felkutatva, elkölcsönözve, és megéve lőnek. A bibliának nem maradt része olvasatlan, kétszer, háromszor is, stb. s még a grammaticai osztályba alig érve, már nem tartottam nagyobb embert, mint a könyv, főleg versiró - megis próbáltam a rímelést, mellynek tárgyát iskolai játszásközbeni kalandok képezék. - Valahára eljött a költészeti osztály s én halommal irtam verseimet. Sajnálom, hogy ezek közül semmi sincs meg; rectorom a tisztázatot magához vévén, fűnekfának mutogatván, s elvivén magával. Arra emlékszem, hogy mielőtt a nagyobb világ tudná, a szalontaikis világ s a környék már akkor úgy ismert, mint afféle poétát s ez nem kevéssé hizelgett hiúságomnak. (Tisza még nem régiben is felhozta, ő is, mint tractualis gondnok, emlékezvén rám, millyhireskis poéta voltam.). - A honi költészet uj iskolája már akkor (1831) teljes virágában volt, de én azt nem ismertem még. Tanitóim, a Debreczenben beszítt hajlamuk szerint, Csokonait tűzték elém példányul, kit igen szerettem, s Kovács Józsefet, kinek bámultam rímeit. Kovács Pál (most debr.[eceni] gymn.[áziumi] igazgató, akkor szalontaico-rector majd rectorom ) társalgásának, útmutatásának, tanításának sokat köszönök e részben. De a római classicusokat - Ovid, Virgil - Horacz - is nemcsak örömmel tanultam, hanem igyekeztem az iskolában nem olvasott helyeket is átbuvárlani, valamint egyéb, az iskolában nem tanítottakat is, mikhez hozzá férhettem, Justint, Curtiust, Livius néhány könyvét, Eutropiust, Svetoniust, a scot Buchanán latin verseit etcet.[era], mely lectura által gyarapodtam a latin nyelvben. Verseket is e nyelven, az akkori divat szerint, irogattam, millyenek lehettek, nem tudom most már megítélni. Megismertem Tassot, perserosz magyar prozaiforditásban (Tanárkytól) és Milton Elv.[eszett] paradicsomát(Bessenyeitől), a Henriast(Péczelitől), Vályi Pártos Jerusálemét, Gáthi „Mármarosi éhségét”, Dugonics regényeit s több hasonló teremtményeit az epicai múzsának; szóval olly magyar irodalmat, melly az előtt fél századdal volt divatjában. Mert a vidéki közönség jobbadára még mindig ezeken rágódott, - az új iskola coryphaeusai Szalontára nézve még nem léteztek.
Olvassa el vagy hallgassa meg a teljes levelet!LINK
