Ezernyolcszázhatvanegyben Madách Imre, akkor a balassagyarmati választó-kerület országos képviselője, ki első beszédjével magára vonta a közfigyelmet, elvitt Arany Jánoshoz egy kéziratcsomót s fölkérte, olvasná el s mondana róla véleményt. Madáchot nem mint írót ismerték Pest irodalmi körei s a kézirat egy ideig hevert Arany János íróasztalán.
E kézirat Az Ember Tragédiája volt, éppen nem első műve Madách Imrének. De Madách eddig vonakodott volt a nagy közönség elé lépni. Nem akart középszerűt adni a világ elé; »ha írtam valamit - mondja egy Aranyhoz írt levelében-, rendesen esztendeig rá sem néztem. Akkor elővehetém és megbírálhatám, mint idegen művet, láttam hibáit s vetettem tűzre.
Az Ember Tragédiája volt első, mely a próbaévet kiállván, azon meggyőződésre hozott, hogy a nekem jutott fejlődést elértem: most másnak kell ítélni, – így hoztam azt hozzád.«
Arany János ítéletétől tette függővé nemcsak e műnek, hanem talán egész irodalmi működésének sorsát.
»Ha ez az ítélet nem lesz kedvező- mondta Madách Szontagh Pál politikus társának, kinek sürgetésére Arany Jánoshoz fordult-, utolsó kísérletem volt e mű.« Aranynak pedig később azt írja: »Ha az öreg isten művem tovább olvasásától végkép elriaszt, s te azt rosszalló ítélettel visszaküldöd, – már azóta melegedtem volna mellette, s Ádám utolsó álmát a purgatórium lángjai közt álmodta volna végig. (kilátásba helyezi, ha Aranynak nem tetszik a Tragédia, akkor ezt is elégeti)«
Madách és irodalmunk szerencséjére a mű Arany Jánosnak jutott kezébe, ki mihelyt elolvasta, azonnal azt írta szerzőjének, hogy a mű irodalmunk legjelesb termékei közt foglalhat helyet, és kiadását a Kisfaludy-társaság utján óhajtaná eszközölni. Jól esik, hogy irodalmunk legnagyobb alakjának ezért is hálával tartozunk. Arany János olvasta föl a tragédia négy első jelenetét a Kisfaludy-társaságban ugyanez év október utolsó napján.
»Ha láttad volna, referál a szerzőnek, egy Eötvös, Csengery stb. hogyan kiáltott fel – csupán a lokális szépségeknél is –, ez gyönyörű! igen szép! stb. Győztünk, barátom, eddig győztünk és fogunk ezután is.«
Két hónappal később a Kisfaludy-társaság tagjának választotta Az Ember Tragédiája szerzőjét. Azóta e súlyos, mélységes gondolatokkal teli mű a nemzeti szellem közkincsévé lett; ámbár formája nehézkes, göröngyös és tartalma az emberi sors és rendeltetés sötét és fenséges kérdéseit bolygatja: alig van művünk, melynek gondolatai annyira elterjedtek volna, mint Az Ember Tragédiájában foglaltak.
Erről nemcsak dísz- és olcsó kiadásai tanúskodnak, hanem az is, hogy 1883 óta színre hozva, több mint száz előadást ért meg s a legjövedelmezőbb magyar darabnak bizonyult. Ezzel Az Ember Tragédiája nemcsak »irodalmunk legjelesb termékei közt« foglalt helyet, hanem nagy kultúrális jelentőségre is tett szert hazánkban. Érdemes e művet irodalomtörténeti és kritikai szempontból vizsgálni és szerzője egyéniségében elmélyedni; de mindezeknél fontosabb a mű eszmei tartalmát megérteni és méltányolni.
Forrás: Madách és Arany 1861. arcanum.hu
