Zrínyi IV. Miklós gróf (Zriny, 1508 körül – Szigetvár, 1566. szeptember 7.) a szigetvári hős, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós dédapja.
A Szigetvárért életét feláldozó legendás emlékű várkapitány Horvátországból származik. Ferdinánd király, a koronához való hűségének elismeréseként 1542-ben horvát - szlavón - dalmát bánná nevezte ki. Az időközben dunántúli főkapitánnyá előléptetett Zrínyi 1566-ban, a Szulejmán szultán által vezetett, hozzávetőleg ötvenezer fős sereggel szemben közel egy hónapon át védte Szigetvárt hősiesen, ám végül maradék seregével a belső várba szorult. Ekkor a vár feladása helyett, katonái élén szeptember 7-én kitört, és hősi halált halt.
Zrínyi Miklós 1561-ben lett a szigetvári vár kapitánya. Nem volt idegen számára a vitézséget megkövetelő pozíció. Nagyapja hősi halála és egész katonai pályája – hatalmas társadalmi emelkedése és anyagi gyarapodása ellenére – szinte predesztinálta erre a feladatra. Elhivatottsága, keresztény elkötelezettsége és magyar–horvát hazája iránti lankadatlan szeretete is hozzájárulhatott döntéséhez.
Zrínyi Szigetvár élén tevékenyen kapcsolódott be a dél-dunántúli és a szlavóniai határvédelembe és vállalt részt továbbra is régi pátriája törökök elleni védelméből.
A törökök helyzete egyre tarthatatlanabbá vált, a mohácsi és pozsegai bégek egyre-másra írták panaszleveleiket Bécsbe az 1556-ban alapított Udvari Haditanácshoz, valamint Szulejmán szultánnak Isztambulba, és Zrínyit az 1562-ben megkötött béke megszegésével vádolták. Szigetvári kinevezése az oszmánok elleni védekezés új korszakát nyitotta meg a régióban.
Mivel Zrínyi az érdemi visszacsapásokkal is operáló, aktív védelem mellett volt, komoly összeütközésbe került Miksa királlyal és az udvari hadvezetés azon tagjaival, akik a béke fenntartása mellett érveltek. Mindkét álláspont védhető volt, hiszen a Habsburg Monarchia nem volt felkészülve egy újabb általános háborúra a hatalma csúcsán álló Oszmán Birodalommal, ám Zrínyi joggal érezhette, hogy a törökök a békeévekben is folyamatosan apasztják az országot. Ezért arra törekedett, hogy minden erőforrást megszerezzen a védelemhez, ugyanakkor a hódítók körül felégesse lehetséges utánpótlási vonalaikat. A felperzselt föld taktikája azonban óriási károkat okozott a környék jelentős részben még mindig magyar lakosságának is. Ezért az uralkodó 1565-ben bizottságot küldött Sziget várába, hogy vizsgálja ki a Zrínyi ellen érkező panaszokat. Az ügynek kimondatlanul is volt egy koncepciós mellékszála, amelynek következtében Zrínyi lemondott tisztségéről, ezt azonban az uralkodó nem fogadta el. Jól tudta ugyanis, hogy ott, a helyszínen csak a Zrínyi által képviselt taktikával lehet megakadályozni az újabb területi veszteségeket.
1565 novemberében Isztambulban, a szultán közvetlen környezetében eldöntötték, hogy a következő évben újra belevágnak Szulejmán fiatalkori tervének megvalósításába és a szultán személyes vezetésével Bécs ellen vonulnak. A cél eléréséhez azonban óhatatlanul szükséges volt Sziget várának elfoglalása, hiszen Zrínyi katonái könnyedén elvághatták volna a dunai utánpótlást. Emellett nem zárhatjuk ki a szultán személyes ambícióit sem, aki egész életében meg akarta törni a rivális Habsburgokat, és erre most jó esély látott az ifjú Miksával szemben, aki 1564-ben foglalta el a trónt.
A szultáni fősereg 1566. augusztus 5-én érkezett a falak alá, és ezzel kezdetét vette a heroikus küzdelem. Zrínyi Miklós körülbelül 2500 katonája élén próbálta megakadályozni a mintegy 50000 fős szultáni hadsereg felvonulását, ahol a máltai hadjáratban már bizonyított Ali Portug irányította az ostromot. Augusztus 21-én elesett az Óváros és benne közel ezer magyar és horvát vitéz. A hatalmas nyári hőség kedvezett az ostromlóknak, akik állandó nyomás alatt tartották a védőket. A várban rekedt emberek folyamatosan várták a Győrnél táborozó keresztény felmentő sereg megérkezését, erre azonban az óriási távolság miatt nem került sor. A hatalmas túlerő végül felőrölte a védők erejét, akiknek nem maradt más választásuk, mint Zrínyi vezetésével vállalni a hősi halált.
A sokszoros túlerő, a szokatlanul száraz nyár, a felmentő sereg elmaradása és a várban bekövetkező lőporrobbanás együttesen okozták a vár végzetét. Paradox módon még a szultán szeptember 7-én kora hajnalban bekövetkezett halála is a várvédők esélyeit csökkentette. Szokollu Mehmed nagyvezír számára létkérdéssé vált a halál eltitkolása és az ostrom sikeres lezárása. Félő volt ugyanis, hogy ha a seregben elterjed Szulejmán halálának híre, fejetlenség tör ki, és a visszavonulás Zrínyivel a nyomukban katasztrofális körülményekkel járhat.
A várvédők hősiességének révén a szultáni hadjárat kudarcba fulladt, mert az elvesztegetett hetek, majd a szultán halála lehetetlenné tette a támadás folytatását. Ezt követően harminc évig nem indultak szultáni seregek a Magyar Királyság felé, Közép-Európa pedig megmenekült a hódítástól. Zrínyi egész Közép-Európa hőse. A horvát grófból magyar arisztokratává emelkedő, elkötelezetten törökellenes katonára és politikusra joggal lehet büszke minden magyar és horvát, sőt osztrák és cseh állampolgár, minden szigetvári, zágrábi vagy csáktornyai lokálpatrióta. Egyszerre tarthatjuk őt a történeti Magyar- és Horvátország, illetve az egykori Habsburg Monarchia közös hősének.
Forrás: wikipedia.org
Készítette: Vár Szigetvári
Közzététel: 2015. nov. 9.
Készítette: Callistrid
Közzététel: 2016. szept. 9.
