Arany 1848 végén írta az Álom-való című versét, melyben egy lidérces rémálom már-már patologikus képei látomásokban jelennek meg. Az álom és az ébrenlét plasztikusan keveredik, s mellbevágóan mutatja be Arany ösztönvilágának szorongató mélységeit, például egy fojtogató kígyó nyomasztó megjelenésével.
A költő a forradalmi év végén mély depresszióba esett, mert már látszott, hogy a forradalom ügye vesztésre áll. Arany János 1848 végén kb. 8-10 hétig nemzetőrként szolgált Aradon, gyenge katonai felszereléssel, folyamatos életveszélynek kitéve.
Ez az élmény is hozzájárulhatott a vers megírásához, melynek zaklatottan gomolygó álomképei többek között elsiratják a forradalom mártírjait. A vers végén hitet tesz amellett, hogy van még remény, s messze még a bukás, melyet a szigetvári Zrínyi Miklós hősi halálával állít párhuzamba.
Arany János a szabadságharc bukása után egzisztenciálisan igen nehéz helyzetbe került, rövid ideig még bujdosni is kényszerült. Ez a verse sem jelenhetett meg, csak a kiegyezést követően, 1867-ben kiadott, hat kötetes összes költeményei között jutott először a nagyobb nyilvánossághoz.
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
Bár az álomfejtések többsége teljességgel komolytalan, Krúdy könyve mégis figyelemreméltó, főleg irodalmi értékei miatt. Saját álomfejtéseit maga a szerző sem vette túl komolyan. Mint írta, nagyrészt gyerekkorában, öregasszonyoktól hallotta az Álmoskönyv alapanyagát, aztán így folytatja:
"Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. Álom: játék, mint az élet... Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is."
Érdekes egybeesés, hogy Krúdy is többször ugyanabban a Margitszigeti Nagyszállóban lakott, ahol utolsó éveiben nyaranta Arany is.
A kígyó Krúdy Gyula Álmoskönyvében:
Kígyó. Betegnek nem jó.
Kerner szerint kígyó: jegyez rövid időn belül beköszöntő gazdagságot. Kígyó, amely marásra készülne: lázas betegséget mutat. Kígyómarás: őrizkedj ellenségeidtől. Kígyó, amelyet nem lehet kikerülni, sem előle elfutni: rossz jövő. Döglött kígyó: menekvés.
A különös álmokból: kígyó, amely bensőnkből nőne, és körülgyűrűzné szívünk táját, elvenné lélegzetünket: nagy betegség jelképe. Kígyók az ágyban, a párna alatt: gyötrelmes, kétségbeejtő lelkiállapot mutatói. Kígyók, amelyek a szobába kúsznak, és körülsziszegik az ágyat: nőnél gonoszat jegyeznek. Kígyót szoptatni: őszülés.
Kígyófa: utazás.
Kígyókő: szerencsétlenség. Kígyószem: védelem a mennykőcsapás és szédülés ellen. (Régi magyar naptár.)
