Arany a Hubay-féle társulattal 37 kilométert utazott, s máris a turné újabb állomására Szatmárnémetibe, köznapi nevén Szatmárra érkeztek. A város Romániában, a Partiumban található. (Partium a mai magyar-román határ és a Királyhágó közötti, zömében magyarlakta területek történelmi neve.) A Szamos egyik kiszáradt ága által elválasztott Szatmár és Németi 1715-ben egyesült és lett szabad királyi város, mely napjainkban Románia legnyugatibb megyeközpontja.
Anonymus krónikája szerint a honfoglaláskor Szabolcs és Tas vezérek Szatmár várához érve azt három napi ostrom után győzedelmesen bevették. 1000 körül, Gizella királyné királyi vadászokat telepített ide, ők alapították Németi települést.
Az Árpád-kori várat a tatárok 1241-ben lerombolták. Szatmár és Németi a szatmári várral együtt a tatárjárás után nem sokkal újjáépült, és virágzásnak indult. 1247-ben István, ifjabb király itt alakította ki székhelyét, s ettől kezdve már itt adta ki okleveleit. 1264-ben V. István magyar király a szatmári vendégnépeknek a székesfehérváriakéhoz hasonló kiváltságokat adott a bíróválasztásra, a bíráskodásra, a bor- és a posztóárusításra és a papválasztásra is.
I. Ferdinánd király 1543-ban Szatmárt és Németit „örök birtokul” a három Somlyai Báthory testvérnek - Andrásnak, Kristófnak és Istvánnak - adományozta.
A Báthoryak a Szamos-folyó vizének Szatmár fölött új medret ásattak, mely az egész várost, mint szigetet vette körül. A város mellett, a szigeten belül pedig erős földvárat építettek. A vár sáncait hatalmas szálfák és vesszőfonatok tartották össze és bástyái is földdel voltak megtömve. A váron kívül mély árok húzódott, mely vizét a Szamosból nyerte. Hogy a várat ne lehessen egykönnyen megközelíteni, a várárok jegét télen is állandóan vágták. A várost kívülről megtapasztott, a tűznek ellenálló palánk (magas deszkakerítés) vette körül. Ez biztonságot nyújtott az olyan ostromló seregek ellen is, mint a felkelő csapatok, vagy a portyázó törökök, akiknek nem voltak ágyúi.
1460-tól Szatmár királyi birtok volt. Mátyás király halála után fiáé Corvin Jánosé, majd Szapolyai Imréé lett, utóbb János Zsigmond foglalta el, később a lengyelek égették fel.1661-ben a törökök pusztították el. 1676-ban I. Apafi Mihály sikertelenül ostromolta, végül a 18. században lerombolták, így a várnak mára semmi nyoma sem maradt.
A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) az oszmán uralom alól felszabaduló- Magyarország első jelentős szabadságharca volt a Habsburg abszolutizmus ellen. 1704 elején II. Rákóczi Ferenc manifesztumban jelentette ki, hogy Magyarországon az állami önrendelkezésért fogott fegyvert az ország lakossága. A II. Rákóczi Ferenc vezette küzdelem a rendi kiváltságok védelméért, az ország belső önállóságáért ( végső soron a Habsburg-monarchiából való kiválásért, vagyis az ország teljes függetlenségéért) folyt. Végül az egyenlőtlen erőviszonyok és az ország belső ellentmondásai miatt a harc elbukott.
1711. április 30-án itt, a Vécsey-palotában írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró Szatmári békét. A szövetkezett rendek nevében ezt Károlyi Sándor kötötte meg III. Károly király megbízottjával. II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem nem volt jelen, mivel ekkor éppen I. Péter orosz cárral tárgyalt sikertelenül arról, hogy Magyarország sorsa egy nemzetközi konferencián dőlhessen el.
Rákóczi nem fogadta el a békeszerződést, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba menekült, ahol politikai okok miatt Rodostóba száműzték. A fejedelem nem nyugodott bele, hogy a magyarok beleegyeztek a Habsburg befolyás érvényesülésébe, amely előnyösebben hatott a nemzeti önállóság fejlődésére, mint a török hódoltság. Cserébe a Habsburgok lemondtak az abszolutizmusról, ami a korábbinál nagyobb mozgástérrel járt hazánknak.
1802-ben az erdélyi egyházmegyéből hasították ki a szatmári egyházmegyét, melynek Szatmár a székhelye lett. 1910-ben közel 35 ezer lakosának 95 %-a magyar, a többi román és német volt.
1970. május 14-én a Szamos áttörte a töltést és hatalmas árvíz pusztított a városban. 1987. január 15-én az Unio bányagépgyártó üzem mozdonyszerelő részlegének épülete a tetőn összegyűlt hó súlyától összedőlt és a munkások közül sokan meghaltak. Az esetet az újságok nem írhatták meg, a szemtanúkat arra figyelmeztette a Securitate, hogy a titoktartás állampolgári kötelességük.
Forrás: wikipedia.org
Készítette: cistvansm4 2014
