Kérdező: xy
Szakember: Dr. Kukla Miklós, Zsargal.
Kutyavári Állatorvosi Rendelő
Kérdés: Szeretném megkérdezni, hogy ha a macska be van zárva valahova, mennyi ideig bírja étlen-szomjan? Két hete nem jön haza a macskám, aki soha nem szokott elmenni, igazi házicica.
Válasz: Eledel nélkül akár hetekig is élhet egy macska, de vízre/folyadékra mindenképpen szüksége van. Nem tudom pontosan megmondani, de egy hét folyadék nélkül már egész biztos súlyos következményekkel jár!
Forrás: www.haziallat.hu
Szerkesztői üzenet: Nagy macskabarát vagyok, és az utolsó három képen látható Macska Mihály büszke gazdája immár 17. éve. (Markovits Ferenc) A most következő "elemzéssel" nem mindenben értek egyet, de elég markáns ahhoz, hogy másokkal is megosszam.
Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya
Könyvet írt a bölcsességről
– S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.
Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
– S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majd hogy fel nem falta.
Tudósunk annyira rajongott a macskájáért, hogy reggelijét megosztotta a „kedves cicával”. Inasáról azonban elfelejt gondoskodni, pedig
Hű cseléd volt félig-meddig
– S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.
A szolga mit tehet: ő fogyasztja el a macskának szánt ételt, sőt amikor a kis állat ezért egyre soványabb lesz, még megdupláztatja a táplálására szánt pénzt. A tudós azonban nem veszi észre a csalafintaságot, csak azt látja, hogy kedves cicája egyre fogy és végül elpusztul. Ekkor árulja el a szolga, hogy bizony a macska helyett ő fogyasztotta el az ételt! Arany ezzel a tanulsággal zárja becsapott tudós történetét:
Könyvet írt a bölcsségről
– S hajna!
Ilyen apró dőreségek
Gyakran estek rajta.
Ez az 1848 elején írott költemény – amely aligha tartozik Arany János kiemelkedő alkotásai közé – megérdemli figyelmünket, hiszen benne egy addig a hazai irodalomban ismeretlen alak jelenik meg: a magának való, a reális világtól idegen tudós, akit a saját tudományán kívül legfeljebb a vesszőparipája – a kedves cicája – foglalkoztatja. Gyanakodhatnánk arra, hogy Arany aki ebben az időben Petőfivel együtt a népies irodalmi irányzat képviselőjének tudta magát, egy széles kör számára derűt keltő „életképet” kívánt írni. De az a gunyoros hang vissza-visszatér későbbi költeményeiben is, ám nem illeszkedik a 48-as kor küszöbén írt többi műve közé.
Forrás: members.iif.hu XVIII. évfolyam 3. szám - 2014. március
