A Büntető törvénykönyv helyett ezúttal Aranyt, Márait idéztek a büntetőbírák. Tudják honnan ered a mondás, miszerint „a kutyának se kell”? Mit kockáztatott, aki körömszakadtáig védekezett? Hogy a 16. században patkányokat idéztek ítélőszék elé? Hogy a haszonállatokat egyes helyeken a megyés püspök kiátkozás terhe mellett intette a tilosban legeléstől? A bűn és irodalom elnevezésű konferencián sok egyéb mellett erről is beszéltek az előadó bírák, ügyvédek, egyetemi oktatók a Debreceni Egyetem Campusán.
Olvassa el vagy hallgassa meg a balladát!LINK
A csütörtöki előadássorozatot dr. Balla Lajos büntetőbíró, a Debreceni Itélőtábla elnöke nyitotta meg, azt vizsgálva, megérintette-e a korabeli költőket és írókat a magyar jogkultúra 19. század végi robbanásszerű fejlődése.
– Arany János balladáiban a bárdokat halálba küldő Edward király és a Hunyadiakat börtönbe vető V. László példája azt mutatja, hogy az elkövetett bűn elől nincs menekvés, lélekben még a kiszabott büntetés sem ment fel a teher alól. Ugyanez az Ágnes asszony és a Tengerihántás tanulsága is – hangsúlyozta az egyetemi docens, aki ezt követően a Tetemre hívás című Arany-balladát elemezte büntetőeljárási szempontból.
Dr. Balla Lajos szerint a szerzőtől megkapjuk a bűnügyi helyszín („A radványi sötét erdőben/Halva találták Bárczi Benőt./Hosszu hegyes tőr ifju szivében”), és annak biztosítása pontos leírását, sőt a nyomozás során végzett adatgyűjtésen is átvezet („Mindenki gyanús nekem, aki él”). Amikor a holtan talált Bárczi szeretőjére, Kund Abigélre terelődik a gyanú, a védekezés is megjelenik („Bárczi Benőt én meg nem öltem,/Tanum az Ég, s minden seregi!/Hanem e tőrt én adtam neki”).
– Végül kiderül, a férfi öngyilkos lett. Mi pedig mai ésszel elgondolkodhatunk rajta, vajon milyen minőségben követte el Kund Abigél az öngyilkosságban közreműködés büntetőjogi tényállását, rábíró magatartással, azaz szándékkiváltó hatással vagy segítségnyújtással, vagyis csak megkönnyítve azt – vetette fel az előadó, hozzátéve: az utolsó versszakkal Arany ránk bízza ennek a megválaszolását.
Dr. Elek Balázs büntetőbíró, a Debreceni Itélőtábla tanácsvezetője Márai Sándor nagyszerű művéből, A gyertyák csonkig égnek című könyvéből idézve azon tűnődött, hogy nem elég tisztában lenni a száraz tényekkel, azt is meg kell ismerni, mi volt a bűnelkövető szándéka. Ami persze sokszor lehetetlen, de törekedni kell a kiderítésére – tette hozzá az egyetemi docens.
Komikus helyzeteket idézett a jogtörténelemből dr. Sántha Ferenc, a Miskolci Egyetem docense, aki az állatok, a holttestek és a szervezetek feletti ítélkezésről beszélt. Mint megtudhattuk, a héberek felakasztották az embert halálra tipró ökröt, míg az iszlám világban nyilvánosan megkorbácsolták a mecsetbe merészkedő kutyákat.
A középkorban gyakran előfordult, hogy panaszbejelentések nyomán a megyés püspökök ügyészt és védőket is felvonultató eljárások végén kiátkozás terhe mellett intették a tilosban legelő barmot, juhot, birkát tevékenységének azonnali befejezésére. Amit persze az elkövetőknek volt képe figyelmen kívül hagyni…
Angliában még a 18. században is előfordult, hogy tyúkot ítéltek halálra egy kisgyermek halálra csipkedése miatt, míg a 16. századi Franciaországban patkányokat idéztek kifüggesztett végzés által ítélőszék elé. Igaz, nem jelentek meg, amit védőjük, merthogy az is volt, úgy magyarázott, miszerint a macskák neszét vették a pernek, s az utcákon lesben állva akadályozták a rágcsálókat „kötelezettségük” teljesítésében.
Forrás: szon.hu 2013.04.19.
