1910. szeptember 25-e a nagykőrösi Arany János szobor avatásának napja. Magas oszlop tetején látható a költő életnagyságú bronz mellszobra. A talapzaton ülő férfi, haraszti kőből faragva. Ez volt az első színezett szobor Magyarországon, s a második olyan emlékmű, ahol egy nagy nevet viselő alakot egy névtelennel, egy paraszttal ábrázolnak. (Az első Fadrusz János Wesselényi-szobra volt Zilahon, mely az Arany-szobor állításakor még Magyarországhoz tartozott.)
Már ez is különlegessé teszi a szobrot. Számunkra azonban van még egy érdekessége, mégpedig az, hogy kiről mintázta a szobrász a mű mellékalakját. A budapesti, a Nemzeti Múzeum előtt álló mű után a nagykőrösi Arany-szobor elkészítésével is Stróbl Alajost bízták meg. A művész nagy becsvággyal kezdte a munkát. Amit Pesten nem tudott megvalósítani, azt Kőrösön akarta pótolni: népies és egyben nagykőrösi vonatkozású szobrot kívánt alkotni.
Arany János egyszer a szomszédos Tetétlen pusztára kirándult tanártársaival. Inárcsi Farkas Elek vendégeként megismerkedett a házigazda öreg gulyásával, Csonka Mártonnal. Aranyra oly nagy hatással volt a találkozás, hogy az öreget két versében, A vén gulyás és A vén gulyás temetése címűben is megénekelte.
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
Stróbl Alajos keresve sem találhatott volna ennél jobb témát szobrához. Marci bácsi azonban már régóta "elíziumi gulyákat" terelt. A szobrászművész hozzálátott a megfelelő modell kereséséhez. Többek között Jászapátiba is ellátogatott. "Egy tipikus öreg gulyást akar legközelebb megmintázni, s ez alkotásához keresett volna modellt. Sajnos, nálunk nem talált" — tudatta a helyi lap egyik 1908. évi híre.
Stróbl Alajos végül a kőrösi pásztor-világba vitette szét a hírt küldöncökkel, hogy jöjjenek azok, akik úgy érzik, hogy jó mintái lehetnek a vén gulyásnak. Egy jellegzetes, gazdagon leomló hajú öreget választott, kinek szintén Márton volt a keresztneve. A mester varkocsba fonta az öreg haját, leültette egy olyan karszékre, melyet Arany íróasztala mellett is látott, térdére fektette subáját, s kezébe adta hosszú pásztorbotját. Ezzel készen is volt a póz.
Stróbl Alajos pár napi szorgalmas munkával elkészítette Marci bácsi mellszobrát, majd felvitte Pestre, ahol tovább finomította. Később az élő modellt is elhívta, s hetekig ott tartotta. A művész fiától, Stróbl Mihálytól tudjuk, hogy milyen kedves ember lett náluk a második Marci bácsi. Magukkal vitték még a Tátrába, Liptóújvárra, Stróbl Alajos szülőfalujába is. Ott lakott a házukban, s bámulatba ejtette a környékbelieket ezüst gombos pásztorgúnyájával. Esténként ízes meséivel szórakoztatta a gyerekeket.
Hiába hangoztatta többször a modell: "Pásztorember sömmit sem ér kutya nélkül!" A művész csak menet közben látta be igazát. Ekkor ismét Kőrösre ment kutyát keresni. Hirdetésére seregestől vitték az ebeket, de ő csak csóválta a fejét. Végül az erdőőr Hattyú nevű kutyájára figyelt fel, s meg is vásárolta. Hetekig mintázta budapesti műtermében a gyönyörű, szabadsághoz szokott állatot. A szobor végül elkészült, s máig ott magasodik Nagykőrös főterén. Azóta már a második Marci bácsi, s a művész is a mennyekbe költözött. A szobor azonban fenntartja emléküket: Arany Jánosét, Stróbl Alajosét, meg a két Marci bácsiét.
Szöveg és fotó: Kósa Károly: A két Marci bácsi
Az Arany János Múzeum mai otthona, a klasszicista stílusú volt huszárkaszárnya és méntelep 1836-38-ban épült. A múzeumot az egykori főtiszti épületben rendezték be.
Az 1848-as forradalom után, 1848 őszén ebben az épületben toborozták a 13. Hunyadi és a 16. Károlyi honvéd huszárezredeket. A szabadságharc bukása után, egészen 1945-ig katonai méntelepként működött. A háború után az intézményt leépítették, az impozáns épületegyüttes egy részét le is bontották.
1992-ben jött létre az Arany János Múzeum - Nemzeti Emlékhely Alapítvány, amely célul tűzte az egykori huszárkaszárnya területi egyesítését, a főépület műemléki rekonstrukcióját és a meglévő Abonyi úti legénységi szárny múzeumi célokra történő fordítását.
A múzeum létrehozásának gondolata Arany János halála után merült fel, amikor a költő családja értékes kéziratokat (Nagyidai cigányok, Katalin, Szent László füve, Fülemile) és Arany János pipáját ajándékozta a városnak. 1910-ben, viszonylag későn, de létrehoztak a gimnáziumban ezeknek és más emlékeknek egy Arany-szobát, de ez még nem funkcionált múzeumként.
A városi múzeumot 1928-ban alapították dr. Dezső Kázmér polgármester jóvoltából, aki könyvtárát, összegyűjtött régiségeit valamint az egész Magyarországot reprezentáló növénygyűjteményét a városnak ajándékozta. Később Arany János relikviái is a róla elnevezett múzeumba kerültek.
Felhasznált irodalom: Novák László: Arany János Múzeum. Nagykőrös, 2000. Törös László: A nagykőrösi Arany emlékek katalógusa. = A nagykőrösi művelődés hármas kis tüköre. Nagykőrös, 1935.
