Arany 1851-ben írta a Nagyidai cigányokat, amit a kritika, a közvélemény eleinte meglehetősen rosszul, értetlenül fogadott. A támadások ellen egy év múlva rendhagyó módon egy rövid, de annál sokatmondóbb verset írt, Vágtat a ló címmel. Ebben az agyonüldözött ló - alakjában nem nehéz fölismerni a cigánytörténet miatt sok támadásnak kitett költő zaklatottságát, sértett igazságérzetét. A helyszín tehát Nagyida, ahol valós történelmi események szolgáltak alapjául a kiinduló műnek…
Szlovákiában, Kassától 16 km-re, délnyugatra az Ida-patak bal partján található, nevét a patakról nyerő, közel négyezer lakosú, évszázados múlttal bíró község. Neve írásban 1251-ben, IV. Béla oklevelében fordul elő először. Egykori, 1406 után Perényi Péter országbíró építette várának, mely a Rozsnyó felé vezető utat, s a közeli aranybányákat védelmezte, ma már csak romjai láthatóak. 1556-ban I. Ferdinánd csapatai csak húsz napi ostrom után tudták elfoglalni.
Az ostromnak, s az abban jelentékeny szerepet játszó helybéli cigányoknak állított emléket Arany János a Nagyidai cigányok című költeményében, ezzel beírva a települést a magyar irodalom történetébe is. Az ostrom után a császáriak lerombolták az erődítményt. 1650-ben európai méretekben is jelentős zsidó felekezeti tanácskozás volt itt a Messiás eljövetelével kapcsolatban, 300 rabbi és több ezer hívő részvételével.
A község nevezetessége a Csáky kastély, melynek első változatát 1671-ben építette a család, de 1681-ben már rommá vált. Az új és ma is látható kastélyt a Csákyak a 18. században emelték angol kerttel, tavakkal, üvegházzal és vadaskerttel együtt. Az épületben kapott helyet a család sírboltja is. Ma a városi hivatal működik benne.
„Nagy-Ida Abauj vármegyében, Kassához dél nyugotra 2 órányira található: 1158 katholikus, 10 evangélikus, 345 református, 185 zsidó lakja. Katholikus és református anyatemploma is van. Díszesiti ezen helységet a gróf Csáky Antal kastélyja s gyönyörű angol kertje, pompás tavakkal, üvegházakkal, vadaskerttel. Határának nagyobb része sikon fekszik s igen termékeny; erdeje, rétje, legelője jó, nádja elég a Kanyapta mocsárban; országos vásárai erősen látogatottak, különösen a sertésre nézve hiresek. 1557-ben Perényi Ferencz igen vitézül megoltalmazta az ide való várat Puchaim császári vezér ellen, s számos czigányokat is fegyverfogásra kényszeritvén; de végre ezt a puskapor hiánya miatt 20 napi ostrom után csakugyan feladá. 1650-ben pedig az izraeliták tartának itt nevezetes zsinatot, mellyre Europának minden tartományából jelentek meg, de sikeretlenül megint eloszlottak.”
Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint (részlet): „Nagy-Ida mezőváros, nagyközség. Kassával egyenes országuti összeköttetésben áll, azonkivül állomása a kassa–tornai vasutnak, mely Bárczán és Enyiczkén át kanyarodik Nagy-Ida felé. 319 házból áll; lakosainak száma 1835, kik csekély töredéken kívül mind magyarok, két harmadrészben katholikusok, egyébként különböző felekezetekre oszlanak. A katholikusokon kívül a reformátusoknak is van templomuk, a nagy számmal levő, az összes lakosságnak 10%-át képező izraelitáknak imaházuk. Van posta- és táviró állomása. Vásárai rendesen népesek szoktak lenni.”
A település a trianoni békediktátumig Abaúj-Torna Vármegye része volt, ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938-1945 között újra Magyarország része volt. 1945 után a magyar lakosság létszáma erősen csökkent. 1960 után kohászati üzemet telepítettek a falu határába, melyben 1995 őszén súlyos, 11 emberéletet követelő ipari baleset történt. Napjainkban a lakosság túlnyomó része cigány nemzetiségű.
Forrás: wikipedia.org
