Arany Mármarosszigeten nemcsak a színészéletnek, hanem a szerelemnek csalódásaival is megismerkedett. Ez a kiábrándulás sem volt kevésbé keserves, mint a másik. A vándorkomédiás-csapat szubrettjének (női karakter szerep) Klárcsi kisasszonynak Arany volt mestere, ő tanította be szerepeit, és iparkodott egyáltalán – mint mondta – "feltörni a lány elméjének rég nem művelt gyepét".
Azt a jelenetet, mely e viszonyt felbontotta, maga Arany rajzolta meg humoros zsánerkép módjára. Egy este az előadás után Arany a szín előtt álldogált, és vacsora híján éhesen ábrándozott, midőn Klárcsi a színből kilépve színházi kendős csomagjával hátba üti és felszólítja, hogy kísérje haza. Arany udvariasan elvállalta a ruhacsomagot. Klárcsi nevetve karjába fűzte karját, és így ballagtak Mármarosszigetnek immár csendes utcáin. A tizenkilenc éves, kollégiumból megugrott diák a csillagokat nézve, nagy pátosszal Kisfaludy Károly Iréné-jéből szavalt, Klárcsi pedig egy sós kiflit evett. (Vagyis karonfogva járt a költészet és a próza.) Végre odaértek a házhoz, hol a szépséges Klárcsi hajadon szállása volt. Nappal sómérőboltul szolgált, éjjel pedig Klárcsi hált az ablaktalan kamrában.
„Jöjjön hát be”, súgja oda a leány a szavaló Aranynak, és sokat mondóan megrándítja kezét. Késő van, instálom, szólt nagy zavarában Arany, abban a meggyőződésben, hogy igen talpraesett kifogással élt. Arany még hallhatta, hogyan csapja be maga után a színpadi naiva mélyen megsértődve a sósbolt ajtaját, ő pedig, az élet naivja, künn maradt, mélyebben megsértve...
Forrás: Riedl Frigyes: Arany János
101
Játék után egy este, vacsora
Helyett, Bolondunk a szín ágasát
Künn támogatta, minthogy még kora
Volt a lefekvés, - andalgott tehát,
Ragadván képzelet hosszú sora
(Kivált hogy meg sem terhelé hasát):
Midőn jól hátba vágja Klárcsi mondur-
Csomagja: "Kísérjen haza, Bolond úr!"
102
Átvette a nagykendős csomagot
Istók szerényen, Klárcsi meg nevetve
Karjára ölté a hű lovagot,
S ballagtak együtt, csöppet sem sietve;
Istók a holdat nézte, csillagot,
S szavalt Irénéből nagy-lelkesedve;
Míg Klárcsi a sóskiflit tördelé,
Mit a zsebébe nappal gyűrt belé.
103
Elérve a kisajtót nagy-sokára;
Hol Klárcsi hajadon-szállása volt,
(Két szárny egymás felett, ki az utcára,
Lévén sajátkép az só-mérni bolt;
Nappal közös, hol öt-hat garas-ára
Sót mér az "asszony" estve ott hajolt
Szép Klárcsi a magános nyúgalomra,
S jól rejté az ablak-nélkűli kamra),
104
"Jőjön be hát" súgá a declamáló
Istóknak a lány, húzván a kezét,
Ki rögtön észrevette, hogy a váló
Perc itt van, már sok is volt a beszéd;
"Késő van, instálom" mondá, találó
Mentségre kunkorítván az eszét;
Azzal köszönt, ment. S hallá, hogy mögötte
Becsapta az ajtót Klárcsi, nem betette.
Forrás: Bolond Istók - Második ének (részlet)
