1836 június havában Mármaros-Szigeten egy vándorszínész társaság ütötte fel tanyáját. A vándorszínészek akkorában kisvárosokban éppenséggel nem részesültek valami nagy tekintélyben: úgy tekintették őket, mint ma egy utazó czirkusz-karavánt. A mármaros-szigeti társaságnak igen különböző származású tagjai voltak: a szubrett színésznő például a színpadon csak folytatta előbbeni életpályáját. (szubrett: élénk, furfangos, hamiskás és komikus női karakterszerep).
A furcsa alakoktól minden tekintetben elütött egy barnahajú, feketeszemű sápadt színész: a diák. Ez csak 19 éves szerény, sőt félénk ifjú volt, kit rajongó lelkesedése vitt e kóbor komédiások közé.
Azelőtt öt-hat hónappal még a híres debreczeni kollégium egyik legkiválóbb diákja, tanárainak kedvencze volt. Néhány hónap előtt még hosszú fekete tógában járt a kollégiumban, többi tógátus diáktársai közt, míg egyszerre télvíz idején minden külső kényszer nélkül tanárainak és társainak nagy csodálkozására elhagyta a főiskolát, melynek évek óta büszkesége volt, és homályos művészi szenvedélytől vezetve felcsapott színésznek. Tapasztalatlan rajongással azt hitte, hogy így szolgálja legjobban azt a költői eszményt, mely lelkében forrt. Csak most, itt Mármaros-Szigeten több hónapi együttes vándorlás után látta át, hogy mily keserűen csalódott; csak itt érezte, mennyire nem való ő színész társai közé. Az ifjút Arany Jánosnak hívták...
Forrás: Riedl Frigyes: Arany János élete
