„Az öntudat kígyói, szegény apám s anyám nyugtalansága, martak éjjel, nappal. Magánosan bolyongék Sziget hegyein, az Iza partján, ˗ elmélkedtem, vezeklettem. Egy nap, hasonló gyötrelmek közt álom ért rám, ˗ s jó édes anyámat halva láttam. A benyomás olly erős volt, hogy többé nem vethetém ki fejemből, elllenállhatlan ösztönt érzék hazamenni, de mikép? Sziget Szalontához, az általam ismert úton kerülve, körülbelül 50 mérföld.
A directorhoz, Hubayhoz fordulék, egy huszast kértem tőle, lehető díjamból, de fölöslegesnek láttam vele közölni szándékomat. Egy zsebkendőbe kötém egész vagyonomat, ˗ kimentem a piaczra hol 8 pengő kr[ajcár]ból egy czipót s egy kevés szalonnát vettem, azzal megindultam egyedűl, gyalog. Első éjt az erdőben töltém, oláh fuvarosok tüze mellett, a többit korcsmapadokon, ˗ s igy végre Szatmáron, NagyKárolyon, Debreczenen át, 7 napi gyalog vándorlás után hazaértem, nem nagy örömére szegény szüleimnek. E szakaszát életemnek csupán így szeretném összefoglalni: Nehány havi sanyarú vándorlás s hányattatás után, mi éltében forduló pontot képez, ugyanazon év nyarán, már Szalontán leljük őt stb. ˗”
Forrás: Önéletrajzi levél (részlet)
Olvassa el vagy hallgassa meg a teljes levelet!LINK
(A Google térképe szerint Szatmártól Nagyszalontáig 322 km a távolság, ami 66 óra gyaloglást jelent. Ebben nincs megállás, alvás és ne felejtsük el, milyen pocsék, úttalan utakon kellett átverekedni magát a vándornak. A költő így tehát kb. napi 46 kilométert gyalogolhatott átlagosan minden nap az egy hét alatt.)
Készítette: Dr. Bácsa Zsombor 2015
Arany önéletrajza e kóborlást a meghasonlás, önvád és megbánás napjainak festi. Ezzel végződtek vándorhetei. Fiatalságában sok hasonlatosság van Petőfiéhez: a folytonos küzdelem, a tehetség nyugtalansága, a megunt iskolák, színészi ábránd, a balsiker; Petőfi életében is van egy keserves út, 44 telén, Debrecenből Pestre, „kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal egyes-egyedül," - csakhogy ő egy kötet verset visz zekéje alatt s a remény tűzoszlopa vezeti, - Arany hazafelé tart ugyan, de megtörten, kiábrándultan, a tékozló fiú bűnbánatával, aki eljátszotta ifjúságát és reményeit. Ez útat írja le Vándor cipó című költeménye, elmondva, hogy csak az anyai szív tárult elébe melegen.
Forrás: Voinovich Géza: Arany János életrajza I. kötet
A rajzon a versnek az a jelenete látható, amikor Aranyt útban hazafelé az egyik hídvámszedő házikóban igazoltatja egy szigorú hajdú. Akkoriban belföldön is csak útlevéllel lehetett utazni, a költő e helyett csak jó bizonyítvánnyal tud szolgálni, amit nyilván még Debrecenben kapott...
Olvassa el vagy hallgassa meg a verset!LINK
Ha időrendben szeretne továbbhaladni, ide kattintva Nagyszalontára jut el.
