Aranynak félbe kellett szakítani debreceni tanulmányait, mert szülei igen nehéz anyagi helyzetbe kerültek, s nem tudták támogatni fiúkat. A költőnek pénzre volt szüksége, ezért 1834 március végén Kisújszállásra ment ideiglenes tanítónak. Itt a nemzeti, elemi iskola alsó osztályának lett a vezetője. Az első félévben 85 tanuló nevelésének nehéz gondjával bajlódott, vívódott, majd a második félévben – az iskola átszervezése következtében – a 17 éves tanító ajkán 59 gyermek tekintete csüggött.
Arany a tanítás nehéz munkáját a rá jellemző lelkiismeretes pontossággal végezte. Dorka Illés, az iskola felügyeletével, ellenőrzésével megbízott, kisújszállási lelkész így nyilatkozott róla: „A tanításban példás szorgalmatosságú és épületes, erkölcsére nézve pedig jámbor és feddhetetlen praeceptorunk (tanítónk) volt.”
A városi tanács pedig „Bizonyság Levél”-ben tanúsította, hogy a „tanítására bízott apróbb gyermekeknek a tudományokban, mind a jó erkölcsökben való nevelés által magát dicséretesen megkülönböztette, annyira, hogy mindeneknek, kik szolgálatjaival élni kívánnának, ajánlani méltán bátorkodunk.” A debreceni kollégiumba a legjobb ajánlásokkal tért vissza.
Forrás: ajvk.hu
Kisújszállás gyors fejlődésében Debrecennel, a „kálvinista Rómával” kiépített jó kapcsolat sokat számított.
Az épületek minőségét tekintve 1797-ben ért el az egyházközség mérhető fejlődést. Ekkor a város központjában (Kálvin park helyén) árkádos, emeletes iskolát építettek. Az iskola kivitelezője az a Rabl Károly volt, akinek a keze nyomát ma a „Morgó” Néprajzi Kiállítóterem és a református templom őrzi.
A kilenc tanteremmel és két tanítói szobával bíró „Nagy Oskolában” az elemi oktatás és a gimnáziumi képzés együtt folyt, tekintve, hogy az utóbbi ekkor még nem rendelkezett külön épülettel. Középiskolánk falait majd csak 1894-ben emelték. A fiúiskola mellett 1818-ban a lányok számára a város eltérő pontjain két iskolát létesítettek.
Az iskolánkban megforduló rektorok, conrectorok (iskola rektora mellett működő másodtanító) és preceptorok(segédtanító) a szakma színe javát képviselték. Közülük is kiemelkedett a fiatal, 17 éves Arany János. Török Pál rektorsága idején került Kisújszállásra és preceptorként elsős gyermekeket tanított a betűvetés tudományára. A szárnyait bontogató költő jó kapcsolatot ápolt a helyi közösséggel, kiváltképp Török Pállal. A rektor – akit a kisújszállási gyülekezet 1836-ban lelkipásztorává is megválasztott – életre szóló barátságot kötött Arannyal és szellemi irányításával jelentős mértékben gazdagította az érlelődő tehetség jellemét, gondolkodását.
Forrás: moricz-arany.blogspot.com
Kisújszálláson a jó körülmények közt helyreáll egy időre Arany testi és lelki egyensúlya. Van keresete, önálló, a szalontaihoz hasonló, csak komolyabb munkaköre, saját lakása, Török Pál, a későbbi pesti szuperintendens személyében olyan főnökre talál, aki barátságába fogadja, s megnyitja előtte könyvtárát. Eredményeket ér el tehát: sokat tanul: franciát, németet, s magyart. „Itt a hazai, főleg az új költői iskolához tartozó olvasmányaimat mindinkább kiegészítém”: az önéletrajznak ezt a mondatát élesen világítja meg a Szépirodalmi Figyelő egy 1861-ben írt szerkesztői jegyzete: „Az, ki e csillagot ide teszi, oly korban és körülmények közt nőtt fel, hogy két magyar nyelvet kellett tanulnia, előbb a régit, aztán az újat.”
Kisújszálláson vált egészen világossá, hogy fejlődésének egyetlen komoly lehetősége az önművelés. Már Szalontán elolvasott mindent, amit elérhetett a félsötétben. A mécsvilágnál betűt faló gyerek ott rontotta el amúgy is gyenge szemét.
Török Pál jó könyvtárában azonban már válogathatott: a válogatás nélküli habzsolóból kitűnő önművelő lett. Abban a korban szokott rá az önművelésre, amikor ismeretei még nem csontosodtak meg a féltudás állapotában: nem a maga vélt igazságaihoz keresett s gyűjtött tehát érveket, de az ismeret tárgyai érdekelték: maga a valóság.
Forrás: Keresztury Dezső: Mindvégig
