A költő 1868 nyarán vérhasba esik; háziorvosa, Kajdácsy, Pestmegye tiszti főorvosa, Karlsbadba küldi, egy év múlva el is megy. Ősszel jobb oldalán a máj fölött kékes daganatot vesz észre; háziorvosa felviszi hozzá Kovács Sebestyén Endrét, aki zsebkésével fölmetszi a daganatot; epekövet talál, egészen a bőr alá kifúródva. A fürdő mégis használhatott; ezentúl évről-évre, nyolc nyáron elmegy Karlsbadba, 1876-ig.
Olvassa el vagy hallgassa meg a levelet!LINK
Nem volt ez akkor könnyű út. Bécsnek kellett kerülni; onnan délután öt órától egész éjjel ment a gyorsvonat Égerbe, reggel nyolc óráig, kilenctől pedig kocsin ment Arany este hatig. Később a vasút tovább is kiépült, mégis huszonkét órába telt az út.(!)
Feleségének a költő rendesen már Bécsből küld egy megnyugtató levéllapot. Első évben László fia elkíséri Bécsig, onnan Münchenbe megy; ’70-ben Karlsbadban tölt néhány napot atyjával, azután a Rajna vidékére és Svájcba indul, de a porosz-francia háború hazafordítja.
Arany először a Hotel de Russie-be szállt meg, másnap azonban régi szalontai ismerőse, Lovassy útmutatásával a Schlossbergen vett szállást, Itt lakott 1870-ben is. Magánház volt ez, csöndes, kevés lakóval.
Szobája „három ablakkal az utczára néz, honnan, félkörben, Karlsbad hegyeinek nagyobb részét meglátom, és úgyszólván csupa zöldet látok, mert a ház halom oldalán fekszik s a város alantabb terül el“. -írta.
1871-ben új gazdát talál a régi házban; hű marad régi szállásadónéjához, fölkeresi; várják is. „Jó, tiszta, csendes szoba, — írja — háromablakos, kilátása szép, a völgyre, melyben Karlsbad fekszik, a Dreikreutz- bergre, Waldschlossra, Lützow kastélyra, szóval az egész keleti oldalra. Fekszik pedig épen az ivó kutam háta megett, neve a háznak: Zum Jáger.“
Megszereti a nyájas, ,panorámás kis szobát’ „Egész itthon vagyok már e kis szobában, — írja 1875-ben— minden úgy van rendezve, mint évek óta. „Derült, kedves kis fészek, ablakai északkeletre néznek, mint otthoni szobámé, csupa zöld hegyi kilátással. Épen nekem való csöndes zugocska”. Bére hetenként 9 frt; ha jöttekor el van foglalva, akkor is ebben a házban lakik, egy emelettel lejjebb, de egy forinttal feljebb’.
Évről-évre egyformán él. Megvette Hlawacek orvosi könyvét Karlsbadról, aláhúzta benne a magán észlelt tüneteket s borítékjára e négy sort vetette oda (de nem bizonyos, hogy maga faragta):
„Wenn die Wasser War’n nit besser Alt die Doctoren: War’n mer verloren". Ha a vizek Nem lennének jobbak, mint a Doktorok: El lennének Veszve mind a Betegek.
Megtartja az orvos rendelését; szorgalmasan issza a gyógyvizet, reggel hat órától; a sorban állók féltékenyen őrzik helyöket a sorban; ő szelíden helyet ad maga mellett egy-egy későn jövőnek. „Ott tipegek hétig" — írja haza.
Panaszolja, hogy esős időben a vízivási sétát azon a tenyérnyi száraz helyen kell megtenni, melyet colonnade-nak neveznek’; ő inkább kint jár, esernyő alatt, a lucsokban.
Szép időben nagyokat sétál; ,a vidék gyönyörű, a lég felséges’. Nyolc órakor a hegyek közt reggelizik, a Posthofnál, hol derék magyar társasága van’ mindig, bár „a magyar asztal fogy és telik, mint a hold".
Tíztől egyig pihen, „könnyedén olvasgatva régi dolgokat, melyek nagy részét könyv nélkül is tudom";-írja, vagy levelet ír haza. A közelben ebédel, a Hannoverben; öt órától fogva megint sétál, nyolcig; megveszi a vidék térképét, azon nézi ki a távoli sétákat. Az Ecce Homo kápolna közelében cifra kőpad áll, a bele vésett két verssort Aranyénak mondják. 1873-ban még fölmegy a Hirschensprungra, a Faulenzeren megkeresi 1869-ben bevésett nevét; későbbi években ritkán megy messzire s inkább egyenes földön jár.
A szabadban vacsorál, levest vagy két lágy tojást, egy pohár borral. Évente négy-öt hetet tölt ott, rendesen július elejétől fogva augusztus derekáig. Az Akadémiában Gyulai helyettesíti. Felesége ezalatt a Császárfürdőbe jár a kis Pirivel;(unoka) 1870-ben Szalontán töltenek pár hetet s Arany értük megy a gyógyidő leteltével. Más években is nógatja feleségét fürdőzésre, kirándulásokra.
Nagyon várja a híreket hazulról. Számon tartja, mely napon kaphat levelet, s ha egy napot késik, már aggodalom gyötri. Maga a négy-öt hét alatt nyolc-tíz levelet küld haza. Külön ír fiának, ki nyári szabadságát rendesen külföldön utazva tölti. Minden levelében megemlékezik kis unokájáról. Sokszor küld neki sétáiról egy-egy virágszálat; „Nem valami különös, de ő kért, hogy ,nyomtassak’ neki valamit".
Máskor egy kis kék harangvirágot küld; „születése napján tettem a tárczámba, egy nagy-nagy hegy tetején'".
Külön is ír Piroskának, már öt éves korában, gondosan pingált betűkkel, külön levélpapíron és külön kis borítékban, megcímezve, lepecsételve, annak módja szerint. Minden évben küld így legalább egy kis külön levelet, születése napja táján. Szeretetében együtt él a kislány édesanyja (Juliska lánya) emlékével.
1871-ben felesége levelében írja: „A jó Isten adjon neki sok-sok örömet, azért az első nagy szomorúságért". (t.i. az árva Piri unokának anyja korai elvesztése miatt)
Egyik évben egy szál búzavirágot küld unokájának; „nem a búza virága, hanem csak olyan virág, mely búza-vetés közt terem. Itt ugyan az nincs, de van rozs... tegnap ott leltem a mezőn jártomban és leszakítottam neked. Gondolj róla szegény édes anyád kék szemére, mely egykor terád oly szeretőleg nézett".
Idővel egyre jobban fárasztja az úti törődés, rá is un Karlsbadra. Egy ideig váltig bízik benne s egy újabb orvosi könyvben, mely „erősen állítja, hogy epekő ellen, vagy új kőképzés megakadályozására nincs hatalmasabb szer.
1876-ban azonban azt írja: „ ... bizony, ha az itteni állapotomat tekintem, én nem tudom, miért járok Karlsbadba.
Megunta évről-évre az egyhangúságot melyet sokszor panaszol leveleiben. Rendesen már két hét múltán a hazautazás felől gondolkozik. Apró ajándékokat vásárol az otthoniaknak. „A fejem fő, mit vegyek hazavinni. Ez a fürdői élet legkeservesebb része; ott ügyetlenkedni, nyelves kalmárnék közt; bizony nagy sor!"
Goethe is járt ide fürdőzni, dicsősége fényében; korosan is ép erőben járta a hegyeket kőfejtő kalapácsával, szívében késői szenvedély lángolt.
Most egy megtört, koravén férfi, járt itt, zöld felöltőben, magános sétákon, egy-egy szál virágot tépve unokájának, búva az emberek elől, takarékosan élve, szerényen; — az idegenek ügyet sem vetettek rá, honfitársai közül is kevesen értették, hogy ő a magyarok Goethéje.
A fürdő-igazgatóság is csak 73-ban tudta meg, hogy ez az évenként visszatérő vendég több egy csöndes öreg úrnál. Bejelentési lapján üresen hagyták a gyógy- és zenedíj rovatát. „Délután fölmentem a városházához — írja jellemző lelkiismeretességével, — megkérdezni, hogy talán elhibázták. A pénztárnok mosolyogva mondá, hogy a tanács rendelte így: frei.(ingyen) Én megköszöntem, de nem akartam koldus maradni, a szegényalapra adott 2 Forintot kipótoltam tízre, így most is fizettem annyit, mint tavaly." — Később márvány táblát tettek a ,Haus Jager’ kapuja fölé, hol hat éven át lakott.
A költő örökebb emléket emelt a jótevő forrásnak: Toldi szerelmébe beleszőtte a bujdosó Toldi kalandjai közé a forrás fölfedezését a Hirschensprung alatt. Karlsbad városa meg is köszönte ezt a mű megjelenésekor. Azt lehetne várni, hogy e pihenő hónapok csöndes magánya meghozza versíró-kedvét a költőnek. 1869-ben kezd is egy meghitt, kedves verset feleségéhez, eljegyzésük harmincadik évfordulójára, de félbemarad.
Forrás: Voinovich Géza Arany János életrajza III.
Ha időrendben szeretne továbbhaladni, akkor ide kattintva a Margitszigetre jut.
