Csehország leghíresebb fürdőhelyén az elmúlt évszázadok során számos nevezetes alkotó keresett gyógyulást: A magyarok közül talán a leghíresebb Arany János volt, aki epebántalmait enyhítendő 1869 és 1876 között, orvosi tanácsra nyaranta néhány hetet Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban töltött. Erről emlékezett meg a Karlsbadi apróságok nevezetű ciklusának egyik egyszerre tréfás és tragikus epigrammájában:
„Isten veled Karlsbad szép tája!
Örökké az ember nem állja,
Rothad neki tüdeje-mája;
Igy végződik a földi pálya.
...Alás'szolgája!”
Arany János ezt a versét 1869-ben írta, és csak 13 évvel később, 1882-ben hunyt el így bizton mondhatjuk, hogy Karlovy Vary fürdőjének gyógyvize azért csak megtette a maga jótékony hatását.
Arany betegeskedése, és leánya, Juliska 1865-ben bekövetkezett korai halála miatt, szinte felhagyni látszott irodalmi tevékenységével. A "karlsbadi kúra" azonban nemcsak a költő testi bajaira hozott enyhülést, de újból kedve mutatkozott az alkotás iránt is. Itt írta (németül) Mottó című kis költeményét, a Nőmhöz című verstöredéket, és görög drámákat is fordított Karlovy Varyban.
A hely szelleme felbukkan a Toldi szerelmében, midőn IV. Károly cseh király (a fürdőhely névadója) vadásztársaival - köztük Toldi Miklóssal - szarvas üldözés közben felfedezi a gyógyító erejű forrást. A költemény erre vonatkozó strófájában a költő magát is megörökítette:
„De Károly a völgyet megszereté nagyon,
Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:
Csatolta még hozzá két falu határát,
S ahol a forró víz kilövi sugarát,
Emele ott fürdőt, telepíte várost:
Az egész világnak gyűlőhelye már most.
Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,
S hol a fürdő épült a forrás fölébe,
Ötszáz évvel utóbb - vagy igen, már többel
sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;
Megáldotta vizét nagy jótéteményért,
Ha nem új életért, új élet-reményért,
S ha valaha célhoz bír jutni ez ének:
Köszöni e forrás csuda hévvizének.”
Ez Karlovy Vary Arany-féle „alapítástörténete”.
A Zámecky vrch utca 4. számú házán 1957 óta őrzi a sötétszürke márványtábla az egykor itt időző poéta, "Karlovy Vary nagy csodálója" emlékét. Arany 1870-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt, és mint rangos vendéget a városvezetőség valamelyik előkelő hotelban szerette volna elhelyezni. Ám ő végig hű maradt az ódon házhoz és a megszokott, megszeretett környékhez.
Forrás: (F. J. Gy. "Magyar emlékek a világban: Karlovy Vary" Népszabadság, 2000. július 22. 33. p.) mek.oszk.hu
A test a legnagyobbaknak is csak test, legyen a lélek temploma, a szellemé, ami vele történik, nem múlik nyomtalanul. Arany János 1817-ben született, epekövei valamivel később (komolyabb panaszairól orvostörténeti feljegyzések az 1850-es évekből vannak), akkoriban már magasvérnyomás-betegsége is kialakulóban volt.
1869-ben járt először Karlsbadban, a méltán népszerű, gyógyvízéről híres településen, s azután is rendszeres látogatója maradt. Az epeköveit ezután fedezték fel, különös módon egy daganat képében, ami növekedett, és kékesen elszíneződött – írja Gazda István orvostörténeti tankönyve -, Kovács Sebestyén Endre volt az a doktor, aki vizitbe ment a költőhöz kezelőorvosával együtt, és hát, se szó, se beszéd előkapta a kusztoráját,( behajtható fanyelű bicska) és belevágott.
Ahogy Hofi Géza óta tudjuk: a belgyógyász csak hallgatózik, kopogtat, a sebész nem szórakozik, az benyit. Szegény Arany Jánosnak rengeteg epeköve volt, első alkalommal is 3-4-et eltávolítottak, és azután is még 8-9 “került elő”, köztük dió nagyságú is akadt.
A feljegyzésekben a fájdalomról kevesebb szó esik, általában a kisebb kövek okoznak nagyobb fájdalmat, a beékelődés miatt, ezért valószínűsítem, hogy neki is inkább az eltávolítás okozhatott gondot. Azt tudjuk, hogy az élete végéig a bemetszés helyén megmaradó sipoly – ami egy fölöttébb kellemetlen, állandóan szivárgó seb volt – igen sok kellemetlenséggel járt számára. Arany azonban nem hagyta, hogy mindez teljesen rátelepedjen az életére, Karlsbadba (Karlovy Vary) továbbra is minden évben ellátogatott.
Forrás: szeifertnatalia.com
